Még szerencse

- hogy a városi sportszövetségben olyan fontosnak tartották a gyerekválogatott táboroztatását, hogy csak tavasz végén értesítettek, lesz ilyen - akkor, amikor már csomó tábornak lezárult a jelentkezési határideje. Így, mivel eredetileg azon a héten, ahogy az előtte lévőn is, Balatonon terveztünk lenni, nem jelentkezett B. sem a hiper-szuper iskolai táborra; le is maradt persze.

- hogy nem egyszerűen az időpontot adták meg, hanem a helyszínt is: külföldre mennek, egy neves, kint dolgozó magyar szakember foglalkozik majd a gyerekekkel. 

- hogy azóta egyetlen hang tájékoztatást sem adtak a szülőknek. 

- hogy az indulás előtt egy héttel, végül csak kibökték: nem sikerült megszervezni a külföldi tábort (nem a francia riviérára készült a csapat), szállásproblémák miatt. 

- hogy az új helyszín hiába Balatontól egy jó óra alatt megközelíthető városka, az előzetes információk értelmében M. összes edzéscucca otthon maradt - tehát nem tudjuk hétfő egyszerűen  elfuvarozni a gyereket

- hogy szerdán, még kegyelemdöfésként bevitték: orvosi igazolás is kell.

M. persze letört volt és csalódott (én is az lennék) a megváltozott úti cél miatt, sikerült Balatonon szereznünk a háziorvostól igazolást, és feljöttünk ma délben, hogy holnap kora reggel elinduljon vissza, a Balaton mellé.

Még szerencse, hogy a szövetség szakértő vezetői körültekintően, az utánpótláskorú gyerekek lelki világára tekintettel, kiemelkedő szakmaisággal végzik a dolgukat. Nem is tudom, mi lenne, ha másképp állnának a munkájukhoz.