2017. július 3., hétfő

a ló meghal a madarak kirepülnek

Cs. kérdezte szombat este, láttam-e már állatot meghalni.
Láttam, feleltem. Nagyanyám vágott csirkét, láttam, milyen, amikor elvitte a hóna alatt, láttam a nyomában izgatottan szaporázó macskát, láttam, amint a kimeredő sárga, pikkelyes láb megmerevedik, aztán elernyed, láttam a vért a táljából kilefetyelő cirmost.
De az tervezett halál volt, a csirkéből leves lett vagy főétel, tulajdonképpen azért volt ott élő valójában, mert a faluban nem volt hentes, és egyszerűbb volt élő csirkét felvinni a telekre, mint hazajárni hetente friss húsért. A Szaratovban kicsi volt a mélyhűtő, és talán a nagyszüleim nem is bíztak a mirelitben.
És persze a csirkéknek nem volt nevük.

Én nem akartam menni lovazni. Félek a lovaktól, nagyok nekem, nagyok a fogaik, állandóan azt látom, hogy agyonrugdosnak a patáikkal, ahogy egy rúgás után törik a csont, reccsen a koponya. Amikor előző nap már spiccesen hallgattam a sztorizásokat a lovakról, arra gondoltam, hogy egyrészt a lovak igazi sátáni teremtmények, akik levetik a a lovast, váratlanul vállon harapják patkolás közben a gazdát, de úgy, hogy annak izomsorvadása lesz. És hogy valószínűleg azért is van a lovaknak akkora nimbusza, mert egyszerűen nehéz betelni azzal, hogy egy ekkora csupa csont, csupa izom jószág engedelmeskedik.

Úgyhogy másnap is inkább fürödni mentem volna, de aztán nem bántam, egyik óriási élményem, amint hintóban vágtattunk falunapon a falun át, fürödni egész nyáron mehetünk, mégis más az. Már késő délutánra járt az idő, L. befogta a két hónapja vásárolt lovát, a Bolygót, felültek a bakra J-vel, Cs. meg mi, az asszonyok és B. hátul ültünk a pokróccal letakart szalmabálákon. Aranylott a napfény, kis bárányfelhők pamatoltak az égen, amikor elindultunk, utánunk nyerített a Báró, J. csikója, a Bolygó meg visszanyerített neki. Végigkocogtunk a falun, el a téeszföldek mellett, végig ki a disznófelhajtónál, aztán vissza egyet, másik irányba át a falun, elmentünk a ház mellett megint, Báró utánunk nyihogott, Bolygó visszanyihogott neki, aztán Cs. beszaladt a drónért, kicsit később próbálta röptetni, de nem ment úgy, mint várta, aztán elindultunk megint, L. telefont kapott, de letette, mert "lovazok éppen, és egy kurva nagy tócsa van előttünk", áthajtotta rajta a frissen fürdetett lovat, felkaptattunk a hídra, és akkor a ló már egyre jobban az akácos felé húzott, L. rászólt, ne, Bolygó, az visszanyihogott, még mondtam is I-nak, nézd, csak, mintha visszabeszélne L-nak, aztán már csak a ropogást hallottam, és eltűnt a ló szürke sörénye a látóteremből, I. szólt sürgetőn, szálljunk le gyorsan, és lekapta B-t a kocsiról, én is leugrottam valamiképpen. L. akkor már az oldalán fekvő ló fejét fogta J-vel, a ló lábai kapálóztak, J telefonálni próbált, a Bolygó lába össze-vissza járt, a horpasza vadul emelkedett-süllyedt, aztán egyre lassabb ütemben.

Aztán már sehogy.

I. elsírta magát, L is kicsit. Bolygó két hónapja került a házhoz, egészségesen, papírral, részletre - az utolsó részlet hátra is volt még. Az udvar büszkeségéből fél óra alatt probléma lett, többmázsás tetem a kánikulában, a földúton, kilométerekre a falu határától. Ott álltunk tehetetlenül, mihaszna mondatokat váltva, hogy mi lehetett vele, mintha rohamot kapott volna, tíz perce még legelészett, hiszen meg sem izzadt, nem volt ez megerőltető neki, korábban a gazdája fogathajtó versenyekre járt vele. Aztán lebukott a nap, J. elment traktorért, L. elszívta a harmadik cigarettáját,  és azt mondta, induljunk haza, mert megesznek a szúnyogok. Próbálta lefogni Bolygó szemét, de hiába, aztán már nem vesződött vele. Ahogy elindultunk lefelé a lejtőn, láttam a ló fehéresszürke tömegét, és felette L. sötét sziluettjét, amint szájában az aznapi sokadik cigarettájával, bámul a lóra, mint maga megtestesült, reményvesztett tehetetlenség.

9 megjegyzés:

  1. jaj, ez sokkoló lehetett :( olvasva is az :( B. nem készült ki? és tényleg, mi lehetett? jaj-jaj-jaj :((((

    VálaszTörlés
  2. ó, jaj :((( kiderül valaha, mi történt vele? Állatorvos megnézi majd? Szegény :(

    VálaszTörlés
  3. Elég sokkoló volt, nem is maga az elmúlás érzelmileg, hanem hogy hogyan válik egy mozgó, értelmes lényből holt tömeg. És persze megrázó látni a hozzánk közel álló emberek gyászát.
    Én nem szeretem a lovakat, ehhez sem volt érzelmi viszonyulásom, de ha egy kutya vagy egy macska szenvedne ki hasonlóképp, biztos rettenetesen megrázna.

    Állatorvos: elmúlt este 8, mire az utánfutójára ráügyeskedték valahogy azt a hatalmas tetemet, és a traktor hazavitte. És 8 óra után szombaton állatorvost találni lehetetlen, aki egyáltalán a telefont felvenné (pedig még Clarától is tanácsot kértem). Amúgy is elég súlyos pénzekért jönnek ki, egy döglött lóra nem akartak még költeni.

    És ami a legmorbidabb: a tetem a kánikulában ugye hamar oszlani kezd, elásni nem lehet (iszonyú összegű bírság szabható ki), dögkutak már nincsenek, a dögöt le kell adni/el kell szállítani illetékes helyre (már csak azért is, hogy mivel nyilvántartott állat, a papírjai is rendben legyenek), ahol szakszerűen megsemmisítik (60-100 e forintért). De a tetemet csak hétfőn fogadják, esetleg kedden. No, ki akar egy lótetemet júliusban a harminc fokban a hátsó kertben spájzolni?

    VálaszTörlés
  4. Egyrészt sajnálom, hogy nem igazán tudtam segíteni. Másrészt fantasztikusan írsz. Harmadrészt pedig: engem a mai napig rosszul érint a halál minden formája, pedig elég gyakran szembesülök vele. :(

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép ez az írás.:-) Szakmailag annyi, hogy hatósági kivizsgálás kell(ene) ha bírósági ügy lesz belőle. Emellett nyilván senki nem dolgozik ingyen hétvégén este nyolc után.. Nem neked mondom, csak sokszor elcsodálkoznak az emberek azon, hogy az állatoknak nincs TB-je, és az állatorvos abból él/autózik amit elkér.

    VálaszTörlés
  6. Még olvasni is borzasztó volt, átélni meg ... Elképesztő az is amit leírtál arról, hogy mi legyen a tetemmel, nyáron, hétvégén? Főleg így, hogy nem is volt még rendezve teljesen a tulajdonjog sem és kell a hatósági állatorvos véleménye is valószínűleg. Igen, amikor állatot vásárolunk nem gondolunk bele abba, hgoy meg is halhat főleg, hogy ilyen hamar. Szegény új gazdái és szegény csikó:(!

    VálaszTörlés
  7. Nem lesz belőle bírósági ügy, az adásvétel - később - a lovagiasság szabályai szerint rendeződött.

    Lili, én abszolút megértem, hogy senki nem dolgozik hétvégén, és azt is, hogy nem veszik föl idegen számnak a mobilt (én se tenném). Csak valahogy a szabályozás lyukas, hogy senki nincs, aki intézkedhetne ez ügyben. Úgy láttam például, hogy nincs hatósági járási állatorvos (vagy legalább a google-on nem találtam), aki ha mást nem is, azt elrendelhetné, hogy a tetem elzárt, hűtött helyre kerüljön. Ez a ló valószínűleg nem volt fertőző beteg (ha tippelni kellene, azt mondanám, valamilyen keringési probléma vitte el), de ha az lett volna, a 38 óra alatt, amit lakott területen, a szabad ég alatt tölt, és járják a legyek stb-, olyan közegészségügyi veszélyforrássá válik, amit kezelni jóval bonyolultabb, mint megelőzni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ok, utánakérdezek majd, ha találkozom a kollégámmal, ő elvileg ért az ilyesmihez.

      Törlés