2017. március 17., péntek

Tegnap Horger Antal nagyanyjaé mellett a sápítozó öregasszony szerepében is kipróbálhattam magam

- Szia, anya!
- Szia, cicu! Na, mi volt az SZTK-ban? Mutasd a kezed.
- Begipszelték. Eltört az ujjam.
- Jaj, kisfiam...
- Letört belőle egy borsónyi darab. Az ujjpercnél.
- Jaj. jaj...
- Nincs semmi baj, anya. Még sok ilyen lesz, te is mondtad, Ez a sport ezzel jár.
- Nem fáj?
- De. De már nem annyira. Amikor belenyúltam a labdába, akkor nagyon fájt. Most már jobb.
- És melyik kezed?
- A jobb.
-  Nem fogsz tudni írni?
- Nem. És tornából is fel leszek mentve. Úszni sem kell járnom. Király!
- És akkor az edzés is ugrik?
- Dehogy! Edzésre járni fogok. Három hetet nem hagyhatok ki! Legalább többet tudok gyakorolni a bal kezemmel.

2 megjegyzés:

  1. huh, éreztem a nyilallást, ahogy a labda üt - azt hiszem, nincs ujjam, ami még nem volt eltörve kosárlabda miatt - szóval, jobbulást :)

    VálaszTörlés
  2. köszönjük, igazából a legnagyobb (divat)problémát az okozza, mivel kösse fel a kezét szóval nem súlyos a helyzet :)

    VálaszTörlés