2017. március 16., csütörtök
Nem lennék jó tanár
szerettem tanítani, és azt hiszem, logikusan tudok magyarázni a latin igeidőkről, névszó- és igeragozásokról, az igeneves összetett szerkezetekről, be tudom mutatni a történelmi összefüggéseket, az etimológiát, de mérhetetlenül fáraszt, ha valaki nem bírja meghallani egy magyar mondatban a rossz szórendet, nem ismeri fel a képzavarokat, a szöveg struktúráját, jónak tartja a rossz szóvicceket. Ízlésdiktátor vagyok, nyilván.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
van az a szint, ahol ilyen a jó tanár
VálaszTörlés(egy titkos rajongód)
koszi :) nagyon kimeritett egy tegnapi (csaknem 4 órás) megbeszeles, az ihlette ezt a posztot. este 8-kor kezdtuk, ejfel elott nem sokkal hagytuk abba. es tobbszor, amikor ertetlenul alltam a beszelgetopartnereim altal viccesnek, szerintem kinosnak tartott mondatok, a magyar nyelvtan szabalyira fittyet hanyo mellekmondatok elott, es ki akarnam oket javitani, ami elott meg ifju beszelgetopartnereim alltak ertetlenul, hiszen ez vicc, ez kolteszet es mindenki igy beszel, nos akkor pont ugy ereztem magam, a szemukben Horger Antal retrograd nagymamajat testesitem meg.
VálaszTörlésMár te is? Mert hogy én sokszor retrográd nagymamának érzem magam anyanyelvünk ügyeit illetően, az még hagyján... de ha egy (fél) nemzedékkel fiatalabb is, akkor tényleg baj van. :(
VálaszTörlésélőszóban egyébként normálisan beszéltek, inkább a lesajnáló hangsúlyokból éreztem magam anyónak. És a magyar közoktatás állapotáról sem fest jó képet, hogy két bölcsésznek (!) vagyok kénytelen magyarázni, hogy egy múlt idejű igei-névszói állítmányból (pl: a bolt nyitva volt) nem hagyhatom el az igét, csak úgy, ez nem stílus kérdése, ez a magyar nyelvtané. És egyáltalán: amit az élőbeszéd elbír, azt az írott szöveg nem. Nem véletlenül fáztam a magyartanítástól, egyszerűen nem értem, hogy irodalmi ambíciókat dédelgető, anyanyelvi beszélők számára ezen mi nem érthető, sőt mi nem kézenfekvő.
VálaszTörlés