Onnan kezdem, hogy van egy harmincéves biciklim, és eszem ágában sincs megválni tőle. Igyekszem rendesen gondját viselni, és a környéken van is három bringás, felváltva vittem ide-oda.
Nyár közepén meglazult a lánc, lógott csúnyán, váltani meg nem is tudtam, olyan rettenetesen zörgött. Mivel két hónapja jártam az egyik szervizben, megigazították, és azt javasolták, olajozzam a váltót, de sokkal mélyebbnek tűnt a probléma, úgy gondoltam, elviszem a környék legrégebbi, nagynevű bringásához. Mondom, mi a probléma, a fiatalember a pult mögül néz rám együttérzőn, kérdi, bejelentkeztem-e. Hogy mit csináltam, kérdezek vissza, bejelentkeztem-e, ismétli türelmesen, mert egyébként csak egy hét múlva lesz kész a bringám.
Megköszöntem szépen a felvilágosítást, és tovabringáztam a rettenetes zajokat okádó Lady Csepelen.
Két nappal később egy úr szólított le a patika előtt, vajon tudom-e, hogy lóg a láncom. Mondtam, hogy tudom, Az őszes úr tájékoztatott, hogy arra vár, kinyisson a szemben lévő (harmadik) biciklijavító műhely. De hiába kellene már nyitva lennie, csak késik, csak késik, pedig micsoda szakember, méltatta az őszes úr, ő már csak hozzá jár, javasolja nekem is, ha végeztem a patikában, ugyan nézessem meg a láncom az aranykezű mesterrel, Tíz perc múlva, amikor kijöttem a patikából, a műhely még mindig nem nyitott ki, az úr feladta a várakozást, és szomorúan távozott.
A műhelyt másnap találtam csak nyitva. Bekopogtattam, egy különcnek látszó fiatalember nyitott ajtót. Megnézte a láncot, azt mondta, cserélni kell, pár napba telik. Mondtam, elmennék dolgozni, visszajövök majd. És a válasz hallatán tudtam, hogy tényleg visszajövök, és otthagyom a biciklit, ameddig kell, és nem jelentkezem be gyorsjavításra a híres-neves szervizbe, mert tizenöt éve, mióta nagyapám meghalt, nem hallottam ezt az igealakot, nem hallottam ezt a mondatot ezt a hangsúlyt, nem hallottam ezt a palatalizált mássalhangzóval kezdődő javaslatot: Akkor gyüjjék vissza később!
ez milyen jó kis történet volt :)
VálaszTörlés