Tegyetek el befőttet

Arra jutottam, hogy nem nyaralunk itt szigorúan véve, hanem élünk, felvesszük a két héttel ez előtti ritmust, járunk bevásárolni, szódáért meg piacra is, főzök és hallgatjuk a kosárlabda puf-puf-puffogását a ház mögül, megjöttek a kismacskák is, van belőlük négy, még nagyon félnek ugyan, de a kaját, azt persze elfogadják, sőt reggel egy méretes patkányt terített az anyjuk kedves gesztusként a kerti csaphoz, sütöttünk ma is pitét a kicsikkel, kaptam a szomszédból öt kiló szilvát, a ház mögé meg felcsíptettünk ruhaszárító kötélre egy egérrágta, ezért félbe hajtott lepedőt, és arra vetítünk, és ahogy kavartam ma a bíborszín lekvárt, hátul meg a recept szerint finoman gyöngyözött a befőttek mellett a nagy kék lábosban a víz a nedves dunsztnak, arra gondoltam, most teszem el én is ezt, hogy majd erre fogok emlékezni, hogy szakad rólam a víz, kinn neszel az eső, és hogy ez volt az a nyár, amikor Borinak hiányzott mindkét felső metszőfoga, és elképesztő cukin volt pösze, hogy lehoztunk egy hernyót, akit Marci javaslatára Csöpinek neveztünk el, és Csöpi öt nap múlva a bebábozódás mellett döntött, és mindennap esik egy kicsit, és Bori megkérdezte, hogy a nagypapa tényleg tud-e szteppelni (nem), és Cs. komolyan elkáromkodta magát a helyi McDonaldsban, és amikor megkérdeztem, mi a baj,felpillantott a telefonjából, azt mondta: a francba, nyertem.

Az élet nem lányregény

Épp most olvasom az aktuális regényemben, hogy X hősnő néz egy cuki csecsemőt, és arra gondolt, hogy réges-régen úgy tervezte, ilyen idős korára már révbe ér, és lesz gyereke.

Mondjuk fogalmam sincs, mi a közös a kompmegállóban és a terhességben, de ilyenkor olyan szívesen a képébe mondanám szegény zsenge korú, naiv és ezért hiszékeny olvasónak, hogy vigyázz, a házasság, de a gyerek pláne nem rév, meg cél, meg babér, amin pihenhetsz, meg hátradőlhetsz, hanem kemény meló, lehajtani a vécédeszkákat, szembesülni érzékeny helyzetekben a papírzsepi meg a vécépapír hiányával, az elöl hagyott piszkos kávéscsészékkel, hűtőben maradt azonosítatlan maradékokkal, párosítatlan zoknikkal, és persze hallgatni az ugyane tárgyban megfogalmazódó szemrehányásokat, és épkézlában kezelni az ebből fakadó helyzeteket. Egy újszülött meg pláne nem a csendes boldogság, hanem egyrészt rettenetesen nyomasztó felelősség, másrészt huszonnégy órás szolgálat, amely egy-két órás átvállalása elől a számos nagymama/nagypapa/rokon kaccanva tér ki, megtartva a méznyalást magának. És ezeket a helyzeteken úrrá kell lenni, kikeveredni ép ésszel belőlük, miközben az ember fárad, nyúzódik, őszül, ráncosodik, öregszik, beteg is lesz néhanap, de kialudni csak sátoros ünnepeken tudja magát. Én nem akarom gályarabságnak leírni a szülői létet, de tagadhatatlanul vannak ilyen aspektusai is, főleg a kezdeti időkben, csak nemigen van rév, ahol a parti kocsmákban lazulhatnának három napig a munkatársak. 

munkamegbeszélés

(többemberes)
- Hol a kígyó? Nincs meg a kígyó?
- Vigyázz, a kecske elszökött! Nem lehet megkötni?
- Meg volt kötve, de kiszabadította magát.
- Akkor csalogasd ide! Lóbáld elé az akácágat! Ide!
- Jaj, ez csupa tüske! Szúr!
- Megfognád ezt a csirkét?
- Na, most meg elfordult az agáma. Fordítsd vissza, légy szíves!
- Itt a kígyó a kecskén! Még jó, hogy nem esett le!
- Meddig fogjam ezt a tyúkot?
- Jó magasra emeld fel az agámát, nem baj, hogy kapaszkodik!
- Micsoda szúrós egy szar ez!
- Hova tetted a kígyót, fiam? A csirkeólba? De itt nincs. Aha, de mégis, csak feltekerte magát.
- Hol van már megint a kecske?
- Mi ez a hang?
- A görény rágcsálja a rácsokat.
- De legalább a csirke milyen szép nyugodtan ül.

gyermekeim a vízben

Marci tud úszni. Elképesztôen. Pont, mint amikor egy kaszaspókot belevàgnak a vízbe, úgy mozog.
 Levegôvételnél hörög. Produkciója láttán-hallatán az ember azonnal kimentené.

Bori nem tud úszni, bár ő meg van szentül győződve az ellenkezőjéről.,Simàn beugrott mellém a mèly vízbe, meglepetésül. A meglepetés sikerült.

Természetesen mindketten mélyen megbántódtak, hogy a megkérdezésük nélkül, később a hatàrozott tiltakozásuk dacara írattam be őket úszótáborba.

Idézetek

Be: Marci, te nagyobb vagy, mint a saját anyukád!

**** 

Bo: Én olyan leszek, aki rajzol, és eladja, és abból él. Rajzművész.

É: Nagyon jó. És te mi leszel, kisfiam?

M: Én? NBA-kosaras.

É: És kint fogsz játszani Amerikában?

M: Igen.

É: Hazajössz néha majd meglátogatni?

M: Talán.

É: És én kimehetek hozzád látogatóba?

M: Talán.

D: Marci, ha neked lennék, mondanám: mindig, mert nekem folyton hiányzik anya. Most is. Nagyon.

****

Bo: Anya! Anya! Gyere! Egeret fogott a macska!

P: Szerintem nem is egér...

?: Tehát Wales-Portugália: 0:0, egyelőre, de élvezetes a mérkőzés.

M: Cickány! Akkor cickány!

Bo: Ha cickány, akkor nem eszi meg. Csak megöli.

É: Lehet, hogy pocok.

Be: Elengedte. Megfogja!

É: Játszik vele. 

Be: Hogy cincog! Megpróbál elszaladni. 

?: Bale remek cselt mutatott be...

P: Hova lett? Hozom a telefonom, majd azzal világítok. 

Be: Szegény kisegér...

É: Az a szegény kisegér ha beszabadul a házba, összerág meg összepiszkít ám mindent...

Be: Nem lehetne eltaposni?

É: Majd a macska elkapja.

P: Ha sikerül neki. 

?: Senki sem várta Walest a negyeddöntőbe, bravúros teljesítmény az újonc csapattól...

Bo: Hajrá-hajrá, macska! Hajrá-hajrá, macska! 

P: Én az egérnek drukkolok.

M: Elkapta! 

P: Megeszi!

Bo: Akkor nem cickány. 

Be. Megette.

M: Akkor menjünk vissza meccset nézni,

****

D: Le kell másolnom azt a rajzot! Le kell! Le kell!

É: Danikám nem kell. Ha nem másolod le, akkor sem történik semmi. Nem visz el a rendőr,

Bo: Vagy a baszkandúr,

****

Cs: Szóval nem tudtad bekapcsolni a projektort? 

É: Nem. Nyomkodtam összevissza, de nem csinált semmit. 

Ca. Miután kikapcsoltátok, rögtön ki lett húzva? 

É: Úgy emlékszem, nem. Nem. Azt hiszem, nem. 

Cs. Csak mert ha igen, megsült a lámpa benne, és ki kell cserélni. 

É: Jaj. 

Cs. Na nézzük. Bekapcsolom... Félrehúztad ezt a lapkát az izzó elől? 

É: Ööö. Azt? Ja, azt nem. Nem is tudtam, hogy van olyan. 

  

Hetem

Úgy kezdődött, hogy nem akaródzott elindulni egyáltalán péntek este, de aztán elindultunk mégis tíz körül, és milyen jól tettük, hogy nem előbb, mert így sem voltak kevesen a sztrádán, és leértünk éjféltájt simán. Másnap egy kávé után, ötvenes naptejjel felfegyverkezve indultunk neki Boglárnak, hát ekkora tömeget 9 körül még nem láttam a Balaton-átúszáson, és akkor meg különösen aggasztó lett a helyzet, amikor az egyik rendező már karszalagot sem tudott adni, csak rajzolt egy nagy U betűt a karomra, és beálltam a kilométeres sorba a hajóhoz.
Mögöttem egy kamaszkorú pár tépte egymást, kölcsönösen szemrehányva, hogy a fiú milyen ügyetlen a labdajátékokban, és a lány miért nem védte meg társaságban (mindkettő úszó egyébként). Nagyon romi volt, tényleg, engem mindig elképeszt, hogy fizikailag tökéletes emberek, elképesztő fizikummal, vonzó külsővel milyen állati nagy baromságokon képesek hajba kapni.
Az oltári tömeg dacára nagyon flottul ment minden, szépen eloszlott az a sok ember mindenütt, a kompon még egy apukával is találkoztam, aki persze nem ismert meg, de ezt betudtam a szemüvegnek, mert én ugyan nem úszom kontaktlencsében meg úszószemüvegben, hogy úgy nézzek ki a nap végére, mint egy inverz mosómedve.
A vízben a másfeledik kilométer után azért hirtelen eléheztem, még jó, hogy Cs. egy csokiszelettel bocsátott utamra (a kompon meg is ettem), az egy kávé valószínűleg kevésnek bizonyult volna az 5,2 km-re. Szóval akkor nehéz volt belátni, hogy fogok én még kétszer ennyit leúszni, de aztán beleálltam meg belehúztam, és a 4,5-től már a Solsbury Hill  ment a fejemben, előtte meg a következő különszámot raktam össze fejben.

Végül elvesztettem a Balatonban egy hajgumit és egy csatot, de sikerült végre ismét 3 óra alá mennem, jövőre megpróbálom végig meghúzni, hogy közelítsem megint a 2:30 felé. 

Aztán voltunk hamburgerezni meg mcdonaldsozni meg ettünk lángost is, és lent volt Sz meg D., hordtam I-t a fonyódi rendelőbe, és ha már ott jártam a piacnál, mellékesen vettem vagy hét kiló barackot befőzni, leszedtem a maradék meggyet, kerestem internetet, de nem volt, már a disznóólnál is csak gyengén. Sütöttünk a kicsikkel pitét, néztünk kivetítőn focimeccset, gardírozuk az erre egyáltalán nem fogékony macskákat, meglátogattuk Bori barátnőjét, V-t Bogláron, ahol irgalmatlan nagy társaság strandolt együtt rengeteg gyerekkel, és ráadásul scrabble-zni is szerettek, úgyhogy már két partiban maradhattam alul, de jó volt, kitakarítottam a házat, mert jött M és a két fiú, és a sátorban aludtak persze, lestük a hattyúkat, ittunk fröccsöt, ettünk fagyit meg lángost. Alig várom, hogy visszamenjünk.