még januárban nagyon búsongtam, hiányoztak a régi munkatársaim, és nem mindig találtam meg a helyem a régi-újakkal, és fájt a szemem a monitortól, és hiányzott a régi asztalom, ami akkora volt, hogy végig bírtam volna feküdni rajta, jelenleg meg egy hokedlin előtt kuporgok, és mindenki az én fejem fölött beszél. De aztán megtanultam lejjebb venni a monitor fényerejét, elkezdtem érezni a rejtett erővonalakat, elkezdtem korcsolyázni járni, és februárra már minden jobb lett, különösen, hogy csinálhattam egy mellékletet a világító vízi élőlényekről.
Márciusban aztán voltunk Izlandon, ami nagyon klassz volt, pedig a gleccseralagutat végül lezárták egy nappal előttünk, de voltunk egy másik gleccseren -35 fokban, meg ettünk rengeteg virslit és hallottam a borjadzó gleccser csilingelését meg láttunk közben fókabuksikat. A sarki fényről sajnos megint lemaradtam, pedig most nem is mostam hajat, mint Lappföldön.
Áprilisban végül nagy nehezen elkezdtünk lejárni Balatonra, és ez ügyben komoly aggályaim vannak, mi lesz idén, mert jelenleg a hónap négy hétvégéjéből egy szabad, a többire kosármeccsek vannak beütemezve, én pedig nem óhajtok itthon ülni, májusban Bori végül az iskola körülajnározott tanítójának az osztályába került - egyelőre nem látom a körülajnározás indokát, Marci osztályfőnökével jobbak a tapasztalataim. Még most is előttem van, ahogy júniusban valaki belefordít a Balatonba, és mindenki meglepetésére abba se bírom hagyni a nevetést, olyan jó vízben, víz alatt lenni, júliusban viszont nem úszom át a Balatont, mert utazunk Azerbajdzsánba, az nagyon jó, valamint befőzünk a gyerekekkel vegyes meggy-ribizlilekvárt, ami az évezred párosításának bizonyul. Augusztusban a hőségriadó alatt végig itthon vagyunk a gutaütötten pihegő városban az edzőtábor alatt, Marci kacsáknak nézi a hattyúfiókákat, hétvégén pedig Gödre járunk strandolni, az utolsó héten Balatonon azért teszek el két üveg barackbefőttet, és Marci véletlenül odacsukja a macska farkát. Szeptemberben végül nem főzök be se paradicsomot, se padlizsánt, viszont Bori elkezdi az első osztályt, az első nap előtt nagyon csúnyán belenyírok szegény frufrujába, de nem ezért sírok az évnyitón, aztán rákapok a szigeti sportuszodára. Októberben kiderül, hogy közösségi kert lesz a szomszédban, lelkesen jelentkezem, születésnapomon végül nem utazunk el jegesmedvéket nézni, viszont kapok egy kakukkos órát. Novemberben indulunk a kolléganőmmel a cég belsős ötletbörzéjén, pályázatunkat mindenképp megvalósításra érdemesnek ítélik, majd azóta sem történik semmi. Decemberben nagy nehezen elkészül Bori személyije (de azóta sem utaztunk sehová), a bonbonjaimat rendszeresen nem tudom kifordítani a formából, amit szörnyű kudarcként élek meg. Cinálok humuszt, ami nagyon jó, és baba ganousht, ami még jobb - és sajnálom, hogy nem tettem el mégsem padlizsánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése