Tegnap még panaszkodtam volna

Majdnem két hónap után jutottunk le újra Balatonra, mert vagy kosármeccs volt, vagy születésnap, vagy egyéb bokros teendô, vagy ha nem, az esô szakadt. És mit ad isten, lementünk, és hamarosan a nap is kisütött, még zöldelltek a fák, Marci kispajtása is megjelent, meg persze az összes macska a  szomszédból, és piacolni is voltunk, vettünk mindenféle kolbászt a szokott helyrôl, meg gesztenyét hatszázér', meg fôzni való kukoricát, és ott volt, akiért F-ra tulajdonképpen mentünk, a méhész bàcsi is, úgyhogy vettünk fahéjas repcemézet meg bodzás akàcot meg gesztenyemézet is, és már hazafelé pedzegetni kezdtem volna, hogy a legszívesebben maradnék, és ha tudom, higy a Pestre szakadt kispajtás is lejön, akkor bizony máshogy szervezem ezt az ôszi szünetet, különösen a múlt hét után, amikor komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy mégse errôl a munkahelyrôl fogok én nyugdíjba menni, mert nem éri meg nekem ám a hascsikarást még tízhavonta egyszer sem még ez a munka sem, pedig egyébként igazán nem lehet rá panaszom, de borzasztó látni magából kivetkôzni meglett középkorú férfiakat, amint kicsinyes módszerekkel, nyilvánvaló ürügyekkel esnek egymásnak, megvívni az alfahím státusért, és simán megtoldják 3-kor még három órával a munkaidôm, hogy szervezhessem át valamelyik hadra fogható rokon délutánját, ugyan ugorjon egy óra múlva a Boriért, Marcit meg hozza el hat után a kosárcsarnokból. És tegnap délután az aranyló napsütésben éreztem, ahogy lassan kiszáll a zsigereimbôl ez az egész elátkozott múlt heti lapzárta, és már nem zavar az otthon hagyott rumli meg az öt kiló feldarabolt, de megpenészedett, hát soha be nem fôzött paradicsom meg az összes tervezett, de soha be nem teljesített konyhai elképzelés, poros szekrénypolc, elöl lévô nyári ruhák és rövidnadrágok, az egy hónapja nyeszergô bal biciklipedálom, a rengeteg fél pár zokni és a konyhában kiirthatatlannak bizonyuló muslicák, a garázsban immár eposzi méreteket öltô rendetlenség. Úgyhogy teljesen kiegyensúlyozottan gereblyéztem, míg Borcsi sarazott, aztán nekivetkôztem,  hogy kipucoljam az ereszcsatornát, és ki is pucoltam, csak sajnos az elsô öt percben hónaljig összesaraztam magam, hát nem akartam felhúzni hosszúujjút, nehogy összesarazzam azt is, úgyhogy még tegnap este 6-kor borongtam azon, hogy haza kell jönnöm, 8-ra úgy megtaknyosodtam, hogy éjjel még aludni is alig tudtam, reggelre meg mintha kötôtûkkel tömlödtek volna vattát a homlok- meg az arcüregembe az orrlyukaimon át, és azóta nem is kívánok mást, mint ágyban, párnák közt olvasni tovább az aktuális szerkesztésemet, úgyhogy könnyedén intettem búcsút a balatoni hálózsákoknak, és most is csak azt várom, hogy lejárjon a mosógép benne Marci aláruhájával, amiben holnap edzésre megy, és kiteregetek, hogy reggelre a ruha megszáradjon, és utána végre engem is várnak a párnák, a paplan meg a korrektúra.

Péntek

Mióta itt a szeptember óta nem volt olyan péntek, amikor ne lettem volna ronggyá facsarva, és mire hazaesünk a gyerekekkel, már csak az elsődleges életfunkciók ellátására futja, és másra sem bírok gondolni, mint hogy szombaton legalább nem kell felkelni fél hétkor. És persze az eső is zuhog, Balatonon meg ott rohad a dió összeszedetlenül, és amit nem szoktam, rengeteg munkát hoztam haza hétvégére is, a nyakamon a lapzárta, a legszívesebben bebújnék egy sarokba átaludni a jövő hetet.

Amikor már csak vinnyogásra futja

- Nagyon teleszaladt a kávéscsésze, anya...
- Akkor tegyél alá egy csészealjat, úgy hozd ide légyszi.... ne a bögrét vidd a csészealjhoz, mert ki fogod lötyög... mondtam, hogy kilötyögteted... töröld fel... igen, az asztalról, meg a padlóról is... De ne a konyharuhával! Jó, ha már a konyharuhával, akkor tedd a szennyesbe... De ne a mosogatóba dobd, kedves kisfiam! Szerinted ott tartjuk a szennyest?
- Azt hittem, a konyharuhákat a mosogatóban szoktad kimosni.

A f-i egészségház erős riválist kapott

Tegnap nem időztünk öt órát, mint a f-i egészségházban, amivel azóta riogatjuk egymást, de nem is tört el Marci lába, bár egy ideig üldögéltünk diagnózis: külső bokatörés feliratú papírossal a folyosón. És ha rajtam múlt volna, hát még most is ott üldögélünk, mert én, a naiv, mivel az asszisztensnő direkt felhívta a figyelmem, hogy a röntgenről számítógépen küldik át a felvételt a sebészetre, azt hittem, hogy a beutalót is számítógépen küldi át a sebészet a röntgenre, de nem a 21. században élünk, nem lehet mindent egyszerre, ugye.
Úgyhogy még szerencse, hogy Marci, akinek gratulált a sebész a dagadt és véraláfutásos lábfeje láttán, elsántikált a röntgenpulthoz és talpraesetten rögtön be is adta az ott üldögélő fehér köpenyes asszonynak a beutalót, mert utána valóban szólítottak röntgenre, és valóban meg is röntgenezték, és akkor visszamentünk a sebészetre, kiadták az ambuláns lapot, rajta a fractura nem látható megállapítással, és már szedelőzködött az sztk teljes személyzete, úgyhogy sprinteltünk mi is, és végül is 2 óra 20 perc alatt végeztünk, de hiába sprinteltünk, mert a szomszédos patikába már nem engedtek be bokarögzítőért. 

Nem irigylem Borbála osztályfőnökét

- Nézd, anya, nézd!
- Nézem.
- A J. meg a N. mellé lerajzoltam a L.-t is! Őket szeretem nagyon az osztályban. Csak L. nem sikerült élethűen.
- Miért nem?
- Mert itt nem néz olyan rettenetesen bambán, mint ahogy órák alatt szokott!

****
Bori: És már iskolás vagyok!
Most megismert kislány: Én is!
B: Elsős!
M.m.k: Én is!
B: És nálatok is úgy viselkednek a fiúk az osztályban, mint a barbárok?

Hiába könyörögtek, csak az esô meg a közelgô határidô miatt irgalmaztam nekik

mert rimánkodtak némán, éreztem a belôlük áradó néma szemrehányást, sôt idônként fájdalmat is, de nem dacoskodtak, tették a dolgukat, nem sztrájkoltak, nem tettek keresztbe, csinálták, amit kértem tôlük vagy amire utasítottam ôket, szintén némán, mert odáig nem jutottunk el, hogy hangosan kelljen szólnom, ismételték ugyanazokat a mozdulatokat, az utóbbi kèt hétben hatszor nyomták a pedált tíz és taposták a vizet egy kilométeren át, kétszer letekertek nekem húsz kilométert, és siklottam rajtuk kétszer fel-alá a jégen egy-egy órát, tegnapelôtt például felváltva az egyik, aztán a másikra terhelve teljes testsúlyom, és kanyarodtak így, engedelmesen, és persze hajtották a bringát tíz kilométereen át akkor is, mert nem volt választásuk. És tegnap reggel már úgy éreztem, a közelgô leadásomra való tekintettel talán elhagyhatom a reggeli úszást, és elôrehozhatom egyébként estére tervezett teendôimet, ma meg ugye szakadt az esô, és nem mentünk úszni meg korcsolyázni se, és éreztem, amint néma hála száll fel egyszerre a jobb lábamból meg persze a balból.

Mit kíván a kosáregylet?

feltétlen támogatást, azaz:
edzés mindenekfelett (heti minimum négy)
meccs még az edzésnél is fontosabb (minden hétvégén)
meccsről nincs késés
hiányzás meg egyáltalán
még akkor se, ha a nagymama születésnapja van
augusztusban nincs nyaralás
mert augusztusban végig edzőtábor van

szerencsére a véremre és a fél vesémre nem tartottak igényt. még.