Már megint ugyanaz

Szerintem mi sok szempontból átlagos középosztálybeli család vagyunk. Apa-anya-gyerekek. Elvileg ez az a réteg, amit pártunk kormányunk erősíteni óhajt és nem akarna máglyára küldeni az elveim miatt. meggyőződéseinkért. Simán aláírom, hogy nem töltünk elég időt egymással mint apa-anya-gyerekek. Például azért, mert az összes hasonló pályán dolgozó ismerősünkhöz, sőt rokonunkhoz hasonlóan elég sokat dolgozunk. Maszekot is. Mert - a szakmai kihívások mellett perszepersze - ha minimálisan többet szeretne az ember biztosíttatni a gyerekeinek és esetleg magának, mint amilyen az arcpirító állami színvonal -, az bizony pénzbe kerül. Pénzbe kerül a mindenféle sport, a sportfelszerelés, kirándulások, a könyvek, a szülinap, a télikabát, a cipő. A minden.

És ezt a mindent be kell szerezni. Méghozzá körültekintően.

Én simán elhiszem, hogy aki kevésnek ítéli a havi másfél millás fizetését a paralimpiai tótumfaktumnak, annak mindegy, hol veszi a trappistát, sőt simán kicsenget 40 rugókat egy gyerek edzéseire.

Hadd áruljam el: a többség nem.

És azt is simán elhiszem, hogy elképzelni sem tudja, hogy a hétvégi boltbezárás okoz-e gondot a Balatonon.
Két balatoni várost ismerek többé-kevésbé jól. Nem tartoznak a legnépszerűbb üdülőhelyek közé. A boltok az üdülőközönségre vannak méretezve. Mégis akkora tömeg van nyaranta, minden egyes Tescóban, Lidlben, Aldiban, Sparban, hogy egy gombostűt nem lehet leejteni. Augusztus 20 előtt apokaliptikus jelenetek játszódnak le a tejpultnál, a sörösrekeszeknél, a pékáruknál. Most ez lesz minden szombaton?
Aki erről döntött, mikor vásárolt egymaga az állandóan emlegetett családjának? Mikor vezetett háztartást? Látott el egy-két-akárhány gyereket ruhával, cipővel, ceruzával, írólappal, születésnapi ajándékkal? Soha nem fogyott el a virágföldje, vécépapírja, nem csorbult ki metszőollója, nem ébredt macskajajosan egy elgörbült szombat este után? Nem találkozott vészhelyzettel vasárnap, nem esett le a lábáról családtagja? És el sem tudja képzelni, hogy valakivel ez megtörténik, esetleg vidéken, autó nélkül?
Mikor csinált valamit önállóan, nem biorobotként nyomva agy nélkül a gombot? Meddig dolgozik ő és a házastársa? Mikor vett a gyereknek utoljára cipőt, írólapot, golyóstollat, másnapra kellő tisztasági csomagba éttermi szalvétát, mert más nem jó az ovinak?
Mikor látott nem zsíros állami pályázatokon megzsírosodott "üzletembereket", hanem normális hétközköznapi halandókat? És miért gondolja, hogy ha otthon akarok maradni vasárnap, nem fogok?

A bőrükből ki tudnám rázni a kenetteljes fajtájukat.