Bright side

Én nagyon szeretem ezt az időt. Nem fojtón meleg, nem sült ki sehol a fű, virágzik a bodza, lehet biciklizni - akár egész évre kiegyeznék vele.
Az időjáràson túl persze azért is derüs ez a nap, mert végül sikerült legyûrnöm a piszok hosszú történelmi kalandregényemet. Tegnap úgy éjfél után bóbiskoltam fölötte vagy húsz percet, de aztán erőre kaptam, és jó sokáig tudtam csinálni. Már pirkadt, mire befejeztem, a hajnali madárdalra aludtam el.  Viszont kialvatlan sem vagyok, mert reggel hagytak aludni, Cs. mindkét gyereket elkísérte oviba-iskolába, még úszócuccot is vittek. Én pedig fél tízig húzhattam a lóbőrt, alig hittem a szememnek, mennyi az idő, amikor felébredtem.
Aztán egy kajás cikken dolgoztam, és minden olyan könnyen ment vele, viszont a sok street food emelegetésétől megéheztem nagyon, úgyhogy hazafelé volt időm beugrani a menô hamburgereshez, és olyan gyorsan hazaértem a minden jóval megrakott burgeremmel. hogy ki sem hűlt. Balatoni szódát ittam hozzá, meg főztem utána egy kàvét, besüt a nap a konyhába, a szomszédos oviból beszűrődik a gyerekzsivaj - az élet szép, nem igaz?

Egyértelműen dicsekszem

 

Ez az én kezem. Egy pici zöl foltra mutatok a móló közepén. Az vagyok én. Üldögélek a zöld ruhámban a Tejút alatt, a Négy Királyról elnevezett tartomány (?) egyik kicsi szigetén tavaly ősszel. Előttem a búvárbázis, a hátam mögött az étterem, alattam az Indiai-ócen, benne kicsi feketeúszójú szirtcápák, remeterákok, tengeri kígyók, tintahalak, bambuszcápák. És lógok közben az egykori Ernst Múzeumban, mára már Capa Központban a Sajtófotó kiállítításon. Még vasárnapig. 

A mindentudásomba vetett hit megingathatlan

- Anyaaaaaa....
- Igen, Borika?
- Mit is akartam mondani?

Nehéz eldönteni, panaszkodom-e vagy dicsekszem

Van nálam két könyv (a könyvhétre megjelenik több szerkesztésem is, olvassatok fantasyt és krimiket), aztán van egy megírandó cikkem és egy interjúm. Ahhoz képest, hogy jó tíz éve lilára vihogtuk magunkat egyik haverunk 'keresett szakember lettem' megjegyzésén (nem beszélt a levegőbe amúgy), hát most én is elmondhatom ugyanezt. Csak lenne egyszer egy olyan hetem, amikor ki tudnám magam aludni végre mindennap - jelenleg eddig terjednek középtávú terveim (illetve holnap epres-bodzás szeletet akarok sütni még).

Már megint ugyanaz

Szerintem mi sok szempontból átlagos középosztálybeli család vagyunk. Apa-anya-gyerekek. Elvileg ez az a réteg, amit pártunk kormányunk erősíteni óhajt és nem akarna máglyára küldeni az elveim miatt. meggyőződéseinkért. Simán aláírom, hogy nem töltünk elég időt egymással mint apa-anya-gyerekek. Például azért, mert az összes hasonló pályán dolgozó ismerősünkhöz, sőt rokonunkhoz hasonlóan elég sokat dolgozunk. Maszekot is. Mert - a szakmai kihívások mellett perszepersze - ha minimálisan többet szeretne az ember biztosíttatni a gyerekeinek és esetleg magának, mint amilyen az arcpirító állami színvonal -, az bizony pénzbe kerül. Pénzbe kerül a mindenféle sport, a sportfelszerelés, kirándulások, a könyvek, a szülinap, a télikabát, a cipő. A minden.

És ezt a mindent be kell szerezni. Méghozzá körültekintően.

Én simán elhiszem, hogy aki kevésnek ítéli a havi másfél millás fizetését a paralimpiai tótumfaktumnak, annak mindegy, hol veszi a trappistát, sőt simán kicsenget 40 rugókat egy gyerek edzéseire.

Hadd áruljam el: a többség nem.

És azt is simán elhiszem, hogy elképzelni sem tudja, hogy a hétvégi boltbezárás okoz-e gondot a Balatonon.
Két balatoni várost ismerek többé-kevésbé jól. Nem tartoznak a legnépszerűbb üdülőhelyek közé. A boltok az üdülőközönségre vannak méretezve. Mégis akkora tömeg van nyaranta, minden egyes Tescóban, Lidlben, Aldiban, Sparban, hogy egy gombostűt nem lehet leejteni. Augusztus 20 előtt apokaliptikus jelenetek játszódnak le a tejpultnál, a sörösrekeszeknél, a pékáruknál. Most ez lesz minden szombaton?
Aki erről döntött, mikor vásárolt egymaga az állandóan emlegetett családjának? Mikor vezetett háztartást? Látott el egy-két-akárhány gyereket ruhával, cipővel, ceruzával, írólappal, születésnapi ajándékkal? Soha nem fogyott el a virágföldje, vécépapírja, nem csorbult ki metszőollója, nem ébredt macskajajosan egy elgörbült szombat este után? Nem találkozott vészhelyzettel vasárnap, nem esett le a lábáról családtagja? És el sem tudja képzelni, hogy valakivel ez megtörténik, esetleg vidéken, autó nélkül?
Mikor csinált valamit önállóan, nem biorobotként nyomva agy nélkül a gombot? Meddig dolgozik ő és a házastársa? Mikor vett a gyereknek utoljára cipőt, írólapot, golyóstollat, másnapra kellő tisztasági csomagba éttermi szalvétát, mert más nem jó az ovinak?
Mikor látott nem zsíros állami pályázatokon megzsírosodott "üzletembereket", hanem normális hétközköznapi halandókat? És miért gondolja, hogy ha otthon akarok maradni vasárnap, nem fogok?

A bőrükből ki tudnám rázni a kenetteljes fajtájukat.

Értékes megfigyelés a Barcelona-Bayern München mérkőzés alatt

Suarez nem csak az ellenfeleit rágja. A körmét is.

Minnie egér Keleten

- Olyan furcsa ez a pizsamanadrág, anyaaaaa....
- A Minnie egeres? Mi a furcsa benne?
- Hogy itt fenn bő, a bokámnál meg szűk.
- Buggyos. Régen ilyen nadrágokat hordtak a nők például Törökországan.
- Tényleg? Ilyet?
- Igen.
- Tényleg? Minnie egereset?

Miért fáj Rétvári Bencének az én kávém?

Vasárnap este Balatonról hazaesve, kávé után sóvárogva, fejbekólintással ér fel, hogy nincs több kapszula. Nincs még egy doboz a szekrényben. Rosszul emlékeztünk. És mivel szombaton az egész délelőtt vásárlással telt, mert vasárnap ugye nincs semmi nyitva, ugyebár, taposták a népek egymás sarkát az összes boltban, és nem akaródzott tuszkolódni még egy négybetűs boltban. A családom (sőt nagybetűvel Családom) érdekeit nézve sem.

Így aztán este hatkor futtathattuk az eszmét, ugyan kinek van aldis kapszulás kávéfőzője. Mert úgy látszik, a politika csak magának vindikálja a tévedés lehetőségét (vö. próbaüzem, ill. finomhangolás) többmilliárdos ügyekben, az egyszeri ember egy nyomorult kávéja is megtagadtatik. És a családi puffogás közepette felemlegettük Cs-vel azokat a vasárnapokat, amiken dolgoztunk. Én nem emlékszem, hogy belerokkantam volna. Sőt, az öcsém - akiékhez Cs. átment kapszuláért -, szintén szokott dolgozni vasárnaponként. Mert olyan a szakmája, olyan a szakmánk, amibe ez beletartozik néha. Baromságokat állítani nem tartozik bele. Az - ebben az országban legalábbis - a politikusok resztortja.