Kedves gesztus vasorrú bábáknak

Az Abigélben van egy hasonlat, miszerint amikor beköszöntött az advent, olyasféleképp volt érzékelhetô, mint amikor erôsebbre csavarják a radiátort. Én csak abból veazem észre, hogy mindent ellepnek a különbözô boltok meg áruházak meg üzletláncok katalógusai, megjelent a fenyômintás Milka-tábla az óriásplakáton és a rengeteg mikulásos szalvéta. Az ajándékötletek közül a legbizarabbat a Spar-katalógus tartalmazza, meghatározása szerint gyermek sütési készlet. 

Vér, veríték, trüffel

Bori kifejezően bőrcinek hívja azokat a kis bőrcafatokat, amelyek álnokul meg-megjelennek az ember körme mellett, és amilyen kicsik, olyan kellemetlenek. Nos, ma délben a jobb kezem mutatóujja mellett lévő bőrci beleakadt a bal kezem egyik körmébe, és felszakadt jó fél centi hosszan. Folyt a patakvér, de hamarosan T. kerített egy ragtapaszt, úgyhogy letapasztottam. Délutánra a kezem viszont már érzékeny volt csak, de nem fájt. Mégis aggódtam kicsit, mert este kezdődött a régóta várt trüffeltanfolyam, és jobb mutatóujj híján elég ügyetlen vagyok. A munkatársaim viszont voltak olyan jó fejek, hogy besegítettek, és a trüffelezés előtt még elszaladhattam beszerezni egy kis ezt-azt (porított kakaóvajat, cukorkonfettiket, bonbonpapírt, hogy csak a legszükségesebbeket említsem), mélyen a szemembe nézve nyomatékosították: Mindenkinek jobb, ha trüffeltanfolyamra mész - mondták.
Nem állíthatom, hogy orrba-szájba trüffelezni fogok, mert piszok szaporátlan, viszont sokkal, de sokkal szebb, mint a bonbonok. Íme egy este termése:

Már el is felejtettem

...milyen ez, itthon maradni hármasban egy egészségessel és egy lábadozóval, aki már annyira nem beteg, hogy ne tudná piszkálni a testvérét feszt, de nem egészséges még ahhoz, hogy nekiinduljunk mondjuk egy múzeumnak, az eső meg szakad, kimenni nem tudunk sétálni, és itthon megyünk egymás idegeire, pont mint három éve, csak most nem a Thomas, a gőzmozdonyt kell olvasnom, amit utáltam, hanem a Gyűrűk Urát, amit szeretek, viszont engem is kerülget valami nyavalya már napok óta, úgyhogy nem elég, hogy a torkom is fáj, de a hangom is, mint a gyűrűlidérceké. Egy idő múlva úgyis megéhezik valaki, amíg kifőzöm a tésztát, addig oltári felfordulást lehet csinálni három perc alatt, ebéd alatt az addig is folyamatosan zajló szekatúra átmehet erősebb ekézésbe, aztán valaki megsértődik, duzzogni kezd, mire én kiosztok mindenkit, és öt percre magamra húzom a vécéajtót, de valaki oda is utánam jön, közben leesik, kiborul, ledől, szétszóródik ez vagy az, aztán elmúlik a nap nagy nehezen, a lakás csatatér, a hangom rekedt, a torkom fáj, a türelmem nulla, és mintha egész nap szenet lapátoltam volna.

És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.

Egy gyûrû

Általában utálom a felszínes dolgokat, a félig tudottakat, a meg nem emésztetteket, amikor valaki nem tudja, mit beszél, csak mondja, csak mondja, amikor idegen nyelven idéz valaki, csak épp nem tudja, mit (mostanában nagy keletje van amúgy is a hajuknál fogva odarángatott és sokszor hibás latin idézeteknek), így aztán állandóan a plafonon voltam Marci kérdéseitôl a Gyûrûk Urát illetôen:  hogy a Merry az magyarul Trufa, hogy kinek kije Bilbó és miért szôrös a lába, és miért van Legolasnak olyan frizurája, mint egy lánynak.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.

Hát ez a kérdés is elhangzott

- Anya, te miért vagy olyan kicsi? Mindjárt akkora vagyok, mint te. Pedig csak nyolc és fél éves vagyok.
- Marcikám, ki a legnagyobb az osztályban?
- Ki lenne, anya? Én.
- Az a-ban van nálad magasabb?
- Nincs.
- És a harmadikosok között?
- Ott se. De várjál, anya! A negyedikesek között talán egyvalaki van olyan magas, mit én. Talán egyvalaki.
- Akkor mit gondolsz, kisfiam, én vagyok kicsi, vagy esetleg te vagy magas gyerek?
- Azt hiszem, mégis inkább én vagyok magasabb, mint gondoltam, anya.

Ez történt a háttérben egy szombat délutánon

Egy randa esős szombat délután a macskák teadélutánt tartottak.

A közeli autóversenypályán rekordkísérlet zajlott, amely...

...sikeresen zárult. 

A macskák meghívták az ünneplő autóversenyzőt is, de 

...torta sajnos nem jutott mindenkinek 

Az autóversenyző sértődötten továbbállt, de Lukrécia teljesen kiborult szegény. 

Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró

Amikor csütörtök este Borinak fájdalomcsillapítót kellett adnom, hogy el tudjon aludni a fülfájástól, még nem sejtettem, hogy hétfôn mégis Marcinál diagnosztizál a doktornô egyszerre középfül- és tüszôs mandulagyulladást. Borinak szerencsére kutya baja.

A teremőr néni szerint

Hiába volt 25%-os leértekélés a c&a-ban, mire leértem, minden elfogyott.

(Ötlet innen: whistlermamaja.tumblr.com)

Humán vs természet

Az elmúlt évek jelentôs részét azzal töltöttem, hogy kisiskolás gyerekeknek próbáltam magyarázni a tudományról. Úgy tûnt, értették.
Ha Marci megkérdezi, miért nônek a gyerekek, mit csinál a garatmandula, miért hullanak le a levelek  a fáról, arra tudok válaszolni. És meg is érti.
De - miután az iskolában megpróbálták történelmi perspektívába helyezni az 56-os forradalom kitörését - képtelen vagyok elmagyarázni neki a Rákosi-rendszert.

Lényeglátás

- És képzeld, anya, láttam egy olyan Barbie-t, aminek hableányfarka van, és ha megnyomod rajta a gombot, akkor megváltoztatja a színét...
- Hol láttad, Borcsi?
- A lekrámban. Kaphatok olyat, anya? Kaphatok?
- Nem lekrámban, Bori, hanem reklámban.
- Lekrámban. Rrrr... lekrámban. Nem tudom kimondani.
- Akkor majd akkor beszéljünk róla, kaphatsz-e ilyet, ha ki tudod mondani, jó?
- Akkor majd úgy mondom: láttam a tévében. Így már jó, anya? Így már kaphatok?