Az egészséges élet titka

Mostanában már egyáltalán nem lenne szükségem kávéra. Elég, ha emailt kapok valamelyik kollégámtól, a vérnyomásom azonnal az egekbe ugrik.

Az elmúlt 48 óra történéseiből

- kiderült, hogy a decembert itthon töltöm, ezzel nem csak az élményt, hanem jelentős összeg is megy a levesbe
- így nem mentem el beoltatni magam mindenféle egzotikus nyavalyák ellen
- de legalább szabadságra sem mehetek az általam óhajtott időpontban
- viszont meg kell(ene) csinálnom mindenféle marketinges melót, előkészítenem barterokat (????) megadnom a nyomdai határidőket (?????????), eldönteni, mi legyen a weboldallal (??????????????????????????????)
- ennek szoros folyományaként szétfúrattam az egyik fogam, úgyis tiszta lyuk volt szegény
- plusz normális oldalakat, érthető szövegeket szedetnek szét velem a PARTNER óhajára, csak hogy meglegyen az önbecsülésemnek a kegyelemdöfés.

Átrium, abálni

Bori nagy elődök nyomdokait követi: ahogy Adrian Mole vagy Franco Provolone, mindennap megtanul egy-egy új szót. Igaz, nem a szótár elején kezdi, de igen expeditív. Az utóbbi napok termése: inni, néni, szia (ritka), ilyen, ide, oda, autó, pipi, miau-miau.
Ezenkívül simán végigmutogatja a testrészeit, kérésre becsukja az ajtót, rajzon megmutat nyulat, sünt, tehenet (mmmmmm), ajtót, ablakot.

Marci mondja

Szeretem azokat a rövid kis utakat, amikor az oviból vagy az usziból hazafelé tartunk. Ha nem kell épp fegyelmeznem (utálom), nagyon tartalmas beszélgetéseket folytatunk. Ilyenkor meséltem el, hogyan készülnek a múmiák, hogyan szaporodnak a molyok, mi az a pete, mi az a rím, a nyelvjárás. Ma a sírokról volt szó: tanultak egy verset az óvodában, amelyben szerepelt ez a szó, és Marci nem tudta hova tenni, hogy lehet az, hogy pont ugyanúgy hangzik, mint egy másik.

- De Marcikám, vannak ilyen szavak, amelyek kimondva ugyanolyanok, de igazából nincs közük egymáshoz. Ilyen a... ilyen a...
- Anya, de nem lehet, hogy azért ilyen ez a szó, mert akik meghaltak és sírba temették őket, azok mind ott sírnak az élők szívében?

Ma feladtam

...hogy Borit rávegyem, ne visongjon az uszoda folyosóján, valamint ne csússzon-másszon a hasán ugyanott. Szegény, hetente két órát kell eltöltenie abban a kevéssé inspiráló közegben. Fél óráig elvagyunk a kispipi, kisréce és a három kiscica ritmikus váltogatásával, de még így is marad legalább húsz perc, amikor lehet hajszárítót cincálni, függönyt rángatni, padlót nyalni. Csak az igazán veszélyes dolgok tiltására korlátozom magam.

...hogy a kollégáimat ráneveljem, ne csináljanak alfelet a saját szájukból (vö. hirdetési határidők betartása). Nem vagyok sem az anyjuk, sem a feleségük, sem rokonuk, sem boldog ősük. Csinálják, belefáradtam, hogy állandóan hadakozva valami kiszámíthatóságot próbáljak elérni a munkafolyamatok ütemezésében.

...hogy összeszedjem magam, és motivációs leveleket írjak, és állásinterjúkra rohangáljak. Egyszerűen nem látom esélyét, hogy bármely, komolyabban perspektívát ígérő munkát meg tudnék csinálni úgy, hogy oviba (és nemsokára) bölcsibe kell járnom a gyerekekért, bármelyikük bármikor lebetegedhet, a tetejébe ott van Marci úszása meg a nevtanos foglalkozás, és egyik nagyszülő sem bármikor bevethető jolly joker. Úgyhogy egyelőre homokba dugom a fejem, és várok, míg kicsit nagyobbak nem lesznek. (A jövő hét végén ki kell mennem a kiadóba, ami lehet, hogy gyökeresen megváltoztatja ebbéli álláspontomat...)

Önkép

Nagyjából ezt a képet nézhetem tíz évig az új útlevelemben. Ha sanda szándékaim lennének, akkor pont ilyen képre vágynék: nagy, parókaszerű haj, a vastag szemüveg mögött épp csak derengő vonások. Csak gratulálni tudok a fényképész hölgynek, és igyekszem minél kevésbé mutogatni az útlevelem.

Just for the record

Eleget ekéztem az óvoda hivatalos rendszerét, úgyhogy úgy igazságos, ha feljegyzem azt is: M. néni félfogadási időn kívül fogadott, és lehetővé tette, hogy befizessem az ebédpénzt, így nem kellett végigvárnom Borival a sort délután. Pedig akár el is küldhetett volna.

Nem akarok telhetetlennek látszani

...de amilyen jó volt a hajón, olyan nehéz visszarázódni macerás hétköznapokba. A mosással még mindig nem bírtam utolérni magam, a fürdőszobába alig lehet belépni a búvárcuccoktól, a hűtőben még mindig lapulnak rejtett bombák, a Laurának szánt ajándék törölközővel pedig sehogy nem állok, pedig vasárnapig kész kell lennem vele. Bori teljes átéléssel hozza a terrible two minden tulajdonságát, ami most, hogy megkísérlem elhagyni a babakocsit, rémálomba fordíthatja a legpiszlicsárébb bevásárlást is (de nem, továbbra sem hagyom enni az üzletben), Marci sem táltosodott meg az öltözést-vetkőzést illetően, átlagban húsz percet töltök az oviban rá várva, közben Bori ide-oda bitangol, fel-és lemász, de szerencsére hajigálni és hisztizni ott nem szokott. És akkor nem is beszéltem az uszodáról, vesszőfutás hetente kétszer, Marci nem öltözik, jó esetben hagyja, hogy öltöztessem, rosszabb esetben tökéletlenkedik közben, Bori ide-oda jön-megy, de tegnap például annyian voltak a fiúöltözőben, hogy még Borinak is inába szállt a bátorsága, és nem mert áthatolni az embertömegen, csak állt, és vöröslő arccal várta a negyven fokban és a trópusokat idéző páratartalomban, hogy elkészüljünk, és tegyem, amit tennem kell, és ki is törtünk, mint Zrínyi a várból, hát erre vannak az anyák, nem igaz?

Az elmúlt időszak tanulságai

- Egyhetes nyaralást legalább egyhetes visszarázódási időszak követ
- az óraátállításra a kisgyerekek fittyet hánynak
- ha egy nagymama frufrut akar vágni az unokájának, minden kérés ellenére frufrut is vág
- ötvenes, tisztességben megőszült (és megkopaszodott) férfiak simán lejtemek rúdtáncot megfelelő hangulatú buliban
- a közönséges delfinek kisebbek, mint a palackorrúak
- egy közös hobbinak köszönhetően egy rakás különböző korú, nemű, foglalkozású, érdeklődési körű ember prímán eltölt egy hetet összezárva
- egy negyvenes, százkilós, hamis fogsorú, szakállas, mogorva külsejű hapsitól az egyik legváratlanabb beismerés, hogy valaha kereszszemes kézimunkákat készített, főleg népi motívumokat
- nem tudok készakarva, előre megfontolt szándékkal sem goromba lenni valakihez, inkább odébbmegyek mondat közben
- "a Drosophilla melanogaster nem közömbös az ember számára"

- sosem volt (és valószínűleg már nem is lesz) olyan születésnapi bulim, ahol 27 ember mulat együtt, és a tortám akkora, mint egy fél asztal
- a merülés sokban hasonlít a biciklizéshez - kétéves kihagyás után is simán visszajön, aminek vissza kell
- egy mezei búvárcsapatban már sem a korom, sem a gyakorlatom alapján nem számítok többé zöldfülűnek (hálistennek).