Véletlenül

otthagyom Marci úszósapkáját az uszoda öltözőjében
nem veszem észre, hogy elfogyott a pelenka 
belenyírok Marci hajába a 3 mm-esre állított hajnyírógéppel
kesik a kezemből Bori Hello Kitty-figurája, bele a sárba
a hűtőbe teszem a lakáskulcsot
elfelejtek benti nadrágot adni az oviba
elindulok az autóval úgy, hogy a kocsi tetején ott figyel két tekercs papírtörlő
teljesen véletlenül döbbenek rá, hogy nem raktam össze az angol rovatot

Miért hisztizik Borbála?

- mert nem akarja felvenni a piros csíkos pulóvert.
- mert ha mindkét kezében egy-egy plüssmacskát szorongat, nem tudom kézen fogva levezetni a lépcsőt.
- mert nem megyünk autóval az óvodába Marciért.
- mert ki akar szállni a babakocsiból.
- mert nem ehet zsírkrétát.
- mert nem tűri magán a kord kertésznadrágot.
- mert ragaszkodik ahhoz, hogy _egyedül_ vegye fel a zokniját (bár a feladat egyelőre meghaladja az ügyességét).
- mert nem akar gyalog jönni a lépcsőn.
- mert nem hegyezhet egyedül ceruzát.
- mert a pirítós nem pirul elég gyorsan.

és a sor a végtelenségig folytatható.

Marci és a szavak

1) - Anya, az Emma és az Anna az majdnem ugyanaz! Ha az elejét kicserélnénk az Annának olyanra, mint amilyen az Emmáé, akkor ugyanaz lenne a kettő!

2) Laura... olyan furcsa, mintha a La-nak lenne az ura!

3) Anya, tudod, mi van a mumifikálban? Hát a fika! Biztos azért, mert amikor a múmiát csinálják, turkálnak az orrában! Azon keresztül húzzák ki az agyát!

Jeles napok

Borbála szombatra és vasárnapra virradóra is átaludta az éjszakát. Kezdem embernek érezni magam, miután sikerült egyben 8 órát aludnom kétszer is.

Teljesen természetes,

...hogy amint felhangzik a Borcsi, gyere, vegyük a cipőt! mondat, az addig nyígó-nyafogó gyermek elmélyülten játszani kezd.

Homonímia

Egy kolléganőm leszögezte, hogysemmiképp nem akarja otthagyni a céget, mert mindenki rendben van emberileg. Ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen másképp vélekedünk a szó jelentéséről.

Önsorsrontás 2.0

Az ön- és gyerekkeserítés második grádicsára érve immár nem(csak) az a cél, hogy Bori elaludjon rendesen, a saját ágyában, hanem az is, hogy anélkül töltse - optimális esetben - aludja át az éjszakát, hogy engem megcsapolna. Ennek eredményeképp immár egy hete halál kialvatlan vagyok és ingerült, éjjel a gyerekszobában alszom az ágya előtt a szőnyegen. Tiszta kiképzőtábor: keményen fekszem, pokróccal takarózom, és az éjszaka közepén - olykor többször is - a legszebb álmomból felkeltenek, és ordítanak velem.

Marci kérdez

A közelmúlt kérdéseiből tallózom.
- Mit csinál egy polgármester?
- Mik a nyelvjárások? 
- Hogyan kell születésnapi meghívót csinálni?
- Mi a zombi? 
- Mit jelent az, hogy arculat? 
- Miért akar valaki önkormányzati képviselő lenni? 

Általában tudtam válaszolni, de az utolsó kérdés kifogott rajtam.

Uszodai tétel

Hiába vannak kevesebben a fiú-, mint a lányöltözőben, a létszámkülönbséget ellensúlyozza az apukák lényegesen kisebb gyakorlata, illetve nagyobb töketlenkedési együtthatója, így bármelyik öltözőt válasszuk is, a szívási faktor állandó.

Pepita

Ha tavaly ősszel tudom, mennyi macerával jár az uszodázás, kétszer meggondolom, mielőtt belevágok. De most már mindegy, késő bánat, eb gondolat, és amúgy is: menet közben kiszállni nem az én világom. (Pedig most de jó volna...)
Egyéves tanulás után nyárra Marci gond nélkül ugrált mély vízbe is, a víztől nem félt, és tudott lábtempózni háton is, és elkezdtek barátkozni a kartempóval. (Nyolcévesen én fél év alatt tanultam meg háton és gyorson úszni.) A beiratkozásnál ezért az erős kezdő csoportba kértem (a követelmények szerint tud lábtempózni és már elkezdett tanulni valamilyen kartempót). Három gyereknek sajnos nem volt hely, így Cs. és Marci hétfőn-szerdán kezdett járni G. bácsihoz, aki hajtotta őket, mint Singer a varrógépet. A csoportban főleg nagyobb, már iskolás gyerekek voltak, G. bácsi is pedzegette, hogy talán ez túl erős nekik, jó, legyen inkább A. néni csoportja kedd-csütörtökön, amúgy is felszabadult ott két hely, együtt járhat a három gyerek, remek. A. néni csoportjában tavalyról ismerős arcok, kisebbek a gyerekek, jónak tűnik. De csak tűnik. Először Cs.-t irányítja át az edző másik csoportba, aztán a múlt héten, az első náthás hét után A. néni rájön, én vagyok Marci anyukája, és nagyon kedvesen szól, szerinte ez a csoport erős Marcinak, inkább a hétfő-szerdai órát ajánlja neki, nézzem meg, gyenge a lábtempója, ha elkezd a karja mozgására is figyelni, elsüllyed a gyerek a vízben. A bennem ágáló alfaszülő is meghunyászkodik a látványtól, mert Marcit _tényleg_ nem sok választja el a süllyedéstől, a saját komótos tempójában mozog a lába. Azonkívül olyan fáradt az edzés után, hogy játszani sem akar, az öltözőben közli, hogy le akar feküdni aludni, és mint egy darab fa, csak tűri, hogy öltöztessem, a segítség minden jele nélkül, amivel aztán mérhetetlenül felhergel.

Most túl vagyunk az első órán a gyengébb csoportban, tetszett is neki. Ez jó. Ami rossz: egyetlen haverjával sem jár már együtt (ez egyébként úgy tűnik, nem zavarja), nem tud menni furulyázni, pedig szeretne, és nekem végül mégsem lesznek antikirodalom-óráim B-vel, Z(s)-vel pedig innentől fogva füstjelekkel kommunikálhatunk egymással.