"Téged könnyebb ruházni, mint etetni" - állapította meg K. kollégám, akivel rendszeresen együtt ebédeltünk, amikor még rendes irodajáró voltam. Mióta itthonról leginkább oviba, közértbe és játszótérre megyek, még kevesebbet adok az öltözködésre. A holmijaim töredékébe férek csak bele, újakat meg nem akarok venni, hiszen ez úgyis ideiglenes állapot.
Ezek után nem csoda, hogy nem keltek őrült nagy figyelmet a ruháimmal. Egyetlen kivétellel. A Megúsztam! feliratú pólóim élénk érdeklődést váltanak ki az ismerőseimből. Minden második tetőtől talpig végigmér, majd őszinte érdeklődéssel a hangjában felteszi a kötelező kérdést: Te téééééényleg átúsztad a Balatont?
Nem, csak szeretek pólókat lopni kisportolt emberektől - mondanám a legszívesebben, de persze nem mondom, hanem azt válaszolom, hogy igen, tényleg, meg hogy eddig öt alkalommal, és egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint azt az ember először gondolná.
A múlt héten, amikor a fentieket 24 óra alatt háromszor kellett megismételnem, elhatároztam, nem veszem fel többet ezeket a pólókat. Vagy először ledobom azt a 4+ kg-t, ami rajtam ragadt. Ehhez az első lökést valószínűleg pár napon belül meg is kapom, dr. T. szerint ugyanis Borcsenkát a calici vírus kapta el egy fordulóra, és várhatólag ezen a héten az egész családon végigsöpör a f*sás-hányás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése