Előrebocsátom: meg vagyok elégedve az óvodával. Mondjuk ez leginkább a két óvónő érdeme. Á. nénitől és mézbe mártott mosolyától konkrétan a hátamon feláll a szőr, de Marci kedveli, és végül is nekem nem kell Á. nénit moziba vinnem, maradhatok a néma borzongásnál.
Tegnap szülői volt az oviban, melynek során sok egyéb mellett megtudhattuk, hogy az ovi nem kap egy fityinget sem karbantartásra, felújításra, és a kedves szülők segítsenek: szerezzenek homokot, barkácsoljanak napfénytetőt, jöjjenek betonozni egy kicsit.
Azon túl, hogy nem látom magam, amint a fejemen babos kendővel cementet keverek az óvoda udvarán, erős kételyeim vannak, vajon hogyan tudna szakszerűen kivitelezni egy csapat gyakorlatlan szülő egy olyan árnyékolót, ami megfelel az előírásoknak, amikor az önkormányzat jóváagyása nélkül egy nyamvadt rámpát nem lehet készíttetni, hogy a babakocsit simán feltolhassa az ember a lépcsőn. És akkor a KRESZ-park betonozásáról nem is beszéltünk...
Persze, amennyire tudom, a Waldorf ovik egyik alapvető ismérve épp ez az 'együtt a közösségért' szellem. De az a gyanúm, hogy ott a szülő nem csak közmunkás, akinek bármilyen kritikai észrevételét megvető kacajjal hárítja el a helyi Á. néni.
És azt még meg sem örökítetted, milyen jó kis Muppet show-s dünnyögős különítményt alkottunk ezen az emlékezetes szülőin :-)
VálaszTörlés