2011. november 30., szerda

Ahogy elnézem innen a távolból lelkes kollégáim serénykedését (és e buzgalom eredményét a saját bőrömön is tapasztalom), nagyapám mondása cseng a fülembe: Kisjányom, többet ésszel, mint ész nélkül!

Irodalom a gyerekszobában

Nem ajszom és punktum! - idézett Bori az új verseskönyvből a délutáni alvás kezdeténél, de ekkor még meg lehetett fékezni a ki-kibuggyanó kuncogást. Ám amikor negyvenpercnyi hiábavaló altatódal-éneklés után felhorkantam, hogy Aludjatok már, nem akarok többet énekelni! Nem vagyok én trubadúr! már fetrengve röhögtünk mindhárman, a két szőke fejű meg visítva ismételgette, hogy trubadúr, trubadúr.

2011. november 29., kedd

Különbség

Tegnap napközben kiugrottunk meglátogatni (sokszoros) útitársunkat, L-t (valami egérügyletet bonyolítottak Cs-val). Visszafelé megjegyzem, milyen nyúzottnak tűnt L, szeme alatt sötét félholdak, és olyan furcsán volt felöltözve is. Igaz, hogy általában strandpapucsban/mezítláb és egy szál gatyában látom, fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy ilyen öltözéket visel november végén, a munkahelyén, ahol kereskedelmi vezetőként dolgozik.

2011. november 28., hétfő

Főemlőstan

Alapjáratom szent meggyőződésem, hogy megfelelő (mintegy két hónapos tréning után) egy emberszabású majom, mondjuk egy gorilla  is el tudná végezni a munkámat. (Az űrhajózás hajnalán komolyan felmerült, hogy a NASA egy csimpánzt küld fel első asztronautaként, és a majom tökéletesen kiképezhető volt - az űrhajózást némileg bonyolultabbnak látom, mint a saját feladatköröm.)

Ilyenkor, leadás közeledtével elfog a pesszimizmus, és már egyszerű óvilági majmot, például egy makákót is alkalmasnak gondolok a feladatra.

Az viszont tuti, hogy azt, amit lassan két éve folyamatosan szajkózok (határidők betartása, munkatársak értesítése, alapvető etikai normák figyelembe vétele), még a Madagaszkár-filmekből ismert félmajom, Julien király, a nem éppen fényes értelmi képességeiről nevezetes gyűrűsfarkú maki is képes lett volna ennyi idő alatt megtanulni.

2011. november 26., szombat

Lánc

- Nem tudok menni, Borikám, nem tiszta a kezem - válaszoltam a cumikeresésben segítséget kérő Borbálának, és ahogy kimondtam, hirtelen elém villant nagyanyám filigrán alakja több mint harminc évvel ezelőttről,  K-en vagyunk a konyhában, ülök a sámlin, előttem a hokedli, és valami nem sikerül. Nagymama fején kis piros muszlinkendő, azzal kötötte be a kis pipi haját, mint a konyhában mindig, lábán mamusz, fölötte kis virágos nejlonotthonka, azon kötény, nagymama főz, mint délelőtt mindig, főz a kétplatnis, gázpalackos tűzhelyen, a konyhaablak előtt susog a szomorúfűz, a házfalról ütemes puffanások szűrődnek be, öcsém focizik a falnál, teljes bajnokságokat játszott le nyaranta, és ezért minden évben újra kellett vakolni a falat, mert ügyesen, pontosan lőtte a labdát, és a kapu vonalánál minden nyáron lerúgta a halvány rózsaszín vakolatot, nagyapám, aki a trombózisos lábával nem nagyon tudott focizni, meg csak biztatta, rúgjad, kisfiam, rúgjad! A fazékban fő a leves, nagymama szaggatja a nokedlit, kérem, hogy segítsen, de nem tud, nem tiszta a keze, aztán megtörli a kötényében mégis, és megigazítja azt, amit a még ügyetlen ujjaim nem tudtak a helyükre illeszteni.

- Gyere, Bori, fújjunk orrot! - közelítek Borihoz a zsebkendővel. - Nem tudok jönni, anya, nem tiszta a kezem, főzök - feleli ő, és odafordul a játék tűzhelyen a műanyag serpenyőben lévő fröccsöntött csirkecombhoz.

2011. november 25., péntek

Y

 Egy ilyen ronda novemberi napon egyszerűen jólesik.

2011. november 24., csütörtök

Döbbenet

- Anya, milyen tyipő van jajtad? 
- Ez, Bocika. Ez a kopogós.
- Miéjt ezt vetted fej, anya? 
- Mert fekete. És fekete a kabátom meg a nadrágom is. Meg a kopogós cipő is. 
- Ezéjt? 
- Ezért. 
- Nem szejetem a kopogós tyipődet. Ne vedd fel holnap, jó? Vedd fel a jendes tyipődet. Azt szejetem. Fejveszed holnap a jendeset, anya?

Megígértem, hogy holnap a rendes cipőmet veszem fel, de nemigen tudtam magamhoz térni a döbbenetből. Kézitáska, aztán a most cipő, és még nincs hároméves. Mi lesz ebből a gyerekből, Coco Chanel?