Pár éve megrökönyödötten konstatáltam, hogy a gyerekek egyáltalán nem emlékeznek vissza olyan dolgokra, amelyekbe pici korukban irgalmatlan energiákat fektettem. Például rengeteget énekeltem nekik, pedig se hallásom, se hangom, mondjuk énekelni szeretek (de a helyzet kívánt némi türelmet a nálam jóval muzikálisabb apjuktól). És ha dúdolni kezdek valami dalt a régebbi repertoárból, csak rázzák a fejüket, hogy sose hallották.
Ehhez képest a következő beszélgetés hangzott el a közelmúltban,
- Megvannak a kötelező olvasmányok, anya!
- Tényleg? Sok van belőlük, kisfiam?
- Hát eléggé. Van benne Íliász meg Odüsszeia, Antigóné, meg valami Vilon nevű...
- Villon.
- Akkor az, meg a Rómeó és Júlia, meg a Hamlet.
- Aha. És ismerős valamelyik?
- Hát, csak az Íliász meg az Odüsszeia... Azt nem tudom, melyik melyik, de valamelyik a trójai háborúról szól, meg van benne Parisz meg Helené...
- Én emlékszem! Az az Íliász, anya! Az szól Akhilleuszról...
- És honnan emlékeztek erre?
- Hogyhogy honnan? Hát sokat olvastál róla nekünk, anya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése