Szombat délelőtt itt hagytunk csapot-papot, és beültünk az autóba. Először elgurultunk Kőbányára, aztán még megreggeliztünk egy McDonalds'ban (szeretem ott a kávét) G szüleivel, akiknek szintén volt egy útjuk Kőbányára, és akikkel mindig van miről beszélgetni. Aztán meg sem álltunk Balatonig.
Vastagon állt már a levél a lugas alatt, a virágaim közül volt, amelyik ki se nyílt idén. Csipős hideg volt, sütögetni készültünk, B. teljesen felvillanyozódott a lehetőségtől, hogy mindenféle dolgot tűzre vethetünk, feltöltöttük a bambuszfáklyákat, felaggattuk a mécseseket a faágakra. Négyesben sütögettünk végül I-val, három pulóverben, füstszagú lett mindenem az este végére.
Másnap reggel már sütött a nap, elbringáztunk hamburgerezni a kikötőig (a harcsás burgeremet kívül zöld, belül kék buciban kaptam). Már alig voltak autók az utakon, csak néhányan tekertek, és ahogy néztük a sárgás fényben fürdő hegyeket a túlparton, olyan messzi volt már a tömeg, a szúnyoginvázió, a ricsaj. És nem is hiányzott egyáltalán.
