2019. augusztus 13., kedd

Mission impossible

Ma M-val vásároltunk neki egy s mást, és mivel szükség mutatkozik fehér ünneplő blúzra is, végignéztem több üzletet is. Már akkor is tudatában voltam, milyen kivételes szerencse ért, amikor a hozzánk közel eső egyik boltban több éve találtam egy könnyű anyagú, ízléses szabású (felnőttben én is felvenném), nem fodrokkal-zsabókkal összecsicsázott, nem fojtogatóan felül záródó, ráadásul felhajtható ujjú blúzocskát. De sajnos idénre egyértelműen kicsi lett, próbáltam helyette nézni tehát valamit.

Az eredmény siralmas.
A kétbetűs márkáknál egyáltalán nem találtam, egy másik, általam menőbbnek gondoltnál igen. Ám míg ott a fiúingek normális, pamut anyagúak voltak, a lányblúzok szúrósak és merevek. A mindenféle hipermarketekek kínálatát már nem is említem, azokat mintha direkt rossz ízlésű gyereknyúzók tervezték volna. És igen, felrémlett a keresés közben, hogy évekig izzadtam-vakaróztam a szúrós matrózblúztól, ami még hónaljban is bevágott (talán az uszodázás miatt, de elég széles a vállam). De míg én felvettem, a felvilágosult lányom persze nem akarja majd, mert kényelmetlen. És igaza is lesz.

Ugyanakkor meg persze berzenkedem is az ünneplő blúz intézménye ellen, mert minek az évi három-öt alkalomra, de ha már kell, nem lehetne normális darabokat gyártani?

3 megjegyzés: