Egy esős hónap végén

Ahogy egy kosaras anyuka rámutatott, mióta hazajöttünk Groningenből húsvét után, folyamatosan esik. Engem amúgy nem zavar, gyönyörű zöld minden, és csak nő és nő, és kicsit Hollandiába, kicsit meg Angliába képzelem magam. Csak azt remélem, hogy ha elmúlik ez a jó hűvös, akkor se lesz rögtön harminc fok - a kedvenc évszakom a május, a megbúvó fázós kis melegeivel.

Egyébként meg itt a tanév vége meg a nagydolgozatok, állandóan matekozom, fizikázom, meg néha átveszem a kémiát. Na, ki tudná kapásból megmondani, hogy kell kiszámolni egy deltoid területét? És egy rombusz alapú egyenes hasáb felszínét? Muhahahaha.

sajnos

nem hiszek az isteni igazságszolgáltatásban
a 'mindenki azt kapja, amit megérdemel' elvben
a 'végén mindig úgy alakul, ahogy az a legjobb' elképzelésben.

pedig mennyivel könnyebb lenne.

Van abban

...valami borzongató, amikor az ember gyereke elkezd külön utakon járni.

nem bug, feature

Tudatosítanom kellene magamban, hogy a nincs időm, meg túl sok a dolgom érzés sose fog megváltozni, kész, egyszerűen állandóan túlvállalom magam, mindenféle remek terveim vannak, vagy ha épp nincsenek, kitalálok egy csomó jó kis csinálnivalót, reménytelenül 19. századi alkat vagyok ezzel a folytonos cselekvésvággyal, ezvan.

Anyák napi támogatás

Ma, ezen a teljesen átlagos kedden a szokásos feladat elé állított az élet: egyszerre, mintegy félórás eltéréssel kezdődött M. szülői értekezlete (a továbbtanulás témáját is érinti már) és B. év végi gitárkoncertje. Értelemszerűen mindkettőn anyai kötelességem megjelenni.

Generation gap

- Hétágra süt a nap! Mit csinálsz te idebent, kisfiam?

A munka ünnepe

Egy csomó mindenre nem emlékszem már, de a szorongásra igen: arra, ahogy kirajzolódott előttem a tavasz, és kétségbeestem, aztán képzeletben lehajtottam a képzeletbeli sisakom képzeletbeli rostélyát, és azt mondtam: ha ezt a pályát kell teljesítenem, akkor ezt a pályát fogom teljesíteni.
Megadott időre, természetesen.
Úgyhogy volt két leadásom, közben a havi munkát meghaladó különmunkám, közben húsvétkor egy hollandiai kiruccanás, háromhetente vidéki fordulók. És igen, teljesítettem a pályát, időre, ahogy kell.
Csak elfáradtam közben, valahogy csontig hatolóan, mélyen.
Úgyhogy örültem nagyon a május elsejének,
Reggel felkeltünk, elmentünk kirándulni, ami a tervezettnél rövidebbre sikerült, mert elhagytam a polárfelsőm (zsebben bankkártya, ahogy kell), de egy jótét lélek megtalálta, csak össze kellett futni vele az erdőben, hogy vissza is tudja adni.
Aztán, immár polárostul itthon megebédeltünk (mert előző nap megfőztem), utána leraktam az erkély faborítását (előző nap elkezdtem), kikérdeztem a hőtan alapfogalmait, és átmentem a szomszéd nénihez kölcsönkérni egy palacsintasütőt, mert prezentálnom kellett másnapra 50+palacsintát a csapatnak (a tészta egy részét előző nap bekevertem). Míg a sportbarátok meccset néztek (mindhárom gólról lemaradtam), kisütöttem a palacsintákat, illetve kevertem be pótlólag még tésztát, és be is töltöttem a palacsináták kétharmadát (az ehhez szükséges két adag álnutellát korábban beszereztem). Fél egy körül lettem kész, ekkor minden mindegy alapon kikapartam a nutellásüvegekből a maradékot. Még olvastam egy kicsit, aztán elaludtam a könyvön.
Várom a hétvégét.
Csak azt nem értem, miért.