I'd rather be

Egy hete, amikor nagyjából megterveztem a hetem, nem volt benne a kalapban, hogy mintegy fél munkanapom megy a levesbe a benti gépem rendszerfrissítése miatt (mert a rendszergazdi _elfelejtett_ installálni egy programot, így lett a félórás kiesésből háromórás), és az se, hogy napokig, illetve a rendelkezésre álló másfél napig fogok lakástakarék-pénztár ügyben szaladgálni.

Elfogott megint az az érzés, hogy a bennem lévő kis bv egészen kicsire összehúzza magát, leszegi a fejét, mint egy kos, ellöki magát, és elindul előre. Láttam ilyet, sőt, gyerekkoromban fel is öklelt egy kos, nagyot repültem hátra - sose néztem úgy még egyszer az addig teljesen ártalmatlannak tűnő birkára. 

Szeretném hinni, hogy ha forr a víz, tojás leszek, nem krumpli.

Pénteken kettős leadás. Utána habzsi-dőzsi, fodrász, kozmetikus, pakolás, ajtócsere, festés stb.

Vigyáztam

Már régóta akartam írni egy bejegyzést Jól vigyázz, mit kívánsz címmel, arról, hogy még nyáron találkoztam egy nagyon kedves régi kolléganőmmel. Nem voltunk igazán szoros kapcsolatban, de nagyon nagyra tartom, egyrészt mert mindig olyan kedves természetességgel beszélt a munkájáról, hogy azt a (nyilvánvalóan hamis) illúziót keltette, hogy ez csak ujjgyakorlat lenne másoknak (nagyon komoly pozíciókban dolgozott mindehhez), másrészt pedig soha senkiről nem hallottam rosszat mondani. (Mindkét dolgot rettenetesen szeretném elsajátítani.)

A realista színjátszásról

- Milyen volt a színház? Hogy tetszett a János vitéz?
- Hát nem is tudom, anya. Jobbat vártam.
- ?
- Például amikor arról volt szó, hogy Iluska mos a patakban, tudod hol volt? A háztetőn!

Itt kell lenned, hogy elhidd

Mindenféle küszöbön álló események miatt a közelmúltban kénytelen voltam ellátogatni a megfelelő hivatal családtámogatási alosztályához/ügyosztályához/akármijéhez. Ugyanis, bár a kérelmem "bármely kormányablaknál beadható", mégiscsak jobbnak ítéltem, ha házhoz viszem, még ha a fent említett alosztály/ügyosztály/kutyafüle egyetlenegy ügyfélszolgálati irodát tart is fent nagy Budapesten, ami, szerencsére, viszonylag könnyen megközelíthető kies hajlékunkból.

nem jó semmise

Fiatal (bah!) felnőtt koromban nagyon megviselt mindig, amikor jött az ősz. És most ugyanazt érzem, pedig már vagy tíz-tizenöt éve elég jól sikerült kibekkelnem: hogy csak állnék az ablak előtt, és sírnék, siratnám az eltűnt időt.