felmerülő kérdéseim

Most, hogy nagyon durva binge-readingben lenyomtam a Harry Potter-széria utolsó köteteit, a következő kérdéseim merültek fel:

Vajon milyen cipőt hordanak a Roxfortban a varázslónövendékek a talárhoz? (szent meggyőződésem, hogy a 'talár' megoldást a fordító is mélységesen megbánta.)

Miért nem tanultak nyelveket? (A varázsigék jelentős része latinul vagy majdnem latinul van.)

Mi volt a baja Hoffmann Rózsának a regénnyel, hogy mint a János vitéz ellentétét állította be?

És végül, de nem utolsósorban: Mit keresett tegnap reggel, a kukák között hirtelen megjelenő, 180+ centis, vattacukorszerűen, terebélyes, kócós fehér üstökű, ugyanakkor bokáig érő meggybíbor köntöst viselő illető a SM utcában, aki kacéran ugráltatta vastag éjfekete szemöldökét, amikor nem tudtam nem megbámulni? Már csak a süveg hiányzott a fejéről.

szárnyas szavak

Valóban azt mondtam egyszer M-nak, hogy nem számít, ha kétméteres lesz, negyvenhatos lábbal, nekem akkor is kisfiam marad - de be kell valljam, nem gondoltam, hogy ez már a 14. születésnapja előtt bekövetkezik.

áhh

Hát nem is tudom.

Mától már hivatalosan is ősz van, én egyébként szeretem az őszt, meg hogy van négy évszakunk, és lehet várni mindig valamit. Az őszben a szép színes leveleket (gyermeteg), a fanyar füstszagot, a tökfaragást (mióta vannak célszerszámaink), a diószedést (igen, azt is élvezem).
És néha már kiállok az erkélyre, és nézem a hegyet, amit nem sokáig fogok látni már, a lenyugvó alkonyattól piruló felhőket, nem fogunk átszólni egymással a szomszédasszonnyal egymásnak az erkélyen, és nem fogunk borozni ugyancsak velük, esténként.

Aztán: van ez a nagymunka a nyakamon, amiről tudtam, hogy lesz, tudtam, hogy jön, és mégis irtózatosan nem állok vele sehol. A hétvége is tovaillant, pénteken olyan fáradt voltam már, mire hazaértem (előtte a délelőtt megjártam a tomboló düh és a reménytelen fásultság fázisait is), hogy... hogy csak néztem ki a fejemből. Aztán most eltelt a hétvége, egyáltalán nem nyitottam ki a gépem, nem haladtam semmivel. És néha elmélázom, hol siklott ki ez ennyire, hogy nem is tudom már, mikor volt ilyen, hogy nem dolgozom hétvégén, és nem a háztartásra gondolok, hanem a hivatalos rendes szakmámra, pedig isten bizony, nem vagyok se frontsebész, se Batman.

Újabb releváns félelmem

...hogy nem pusztán pohos, sonkakarú öregasszony is leszek (v.ö. petyhüdt).

Csak valami gonosz kis varázslatra tudok gyanakodni

Reggel, amikor elindulok, megfelelően áll rajtam a ruha. A tükörben, mi több, csinosnak látom magam.

Néhány órával később, a munkahelyemen a mosdó fölötti tükörben látom ám, hogy a reggel kellemesen laposkás (persze nem igazán lapos) hasam helyen kis hájzsák fityeg.

És a két jelenet között legfeljebb egy kávét ittam.

Közjáték

Péntekre virradóra (nem túlzás, fél négykor lettem kész) befejeztem egy nagyobb maszek munkát, azóta próbálom behozni az alváshiányt. Nagyon klassz érzés kialudtan felébredni, több napon egymás után, nem is tudom, mikor volt ilyesmiben részem.
És azt sem tudom, mikor lesz, mert nyakamon egy másik nagy projekt, aminek igazából már régen mennie kellene, de el sem kezdődött, meg van folyamatban mindenféle egyéb is, te jó isten, mi lesz itt még.

Őrült sokat profitálok

Nem véletlenül nem vártam