Kipróbáltam (hogy másnak ne kelljen)

1. Tegyük fel, hogy szeretitek a karfiollevest. Annyira, hogy a hétvégi maradékot egy befottesuvegben magatokkal viszitek a munkahelyetekre. A táska azonban odacsattan valamihez, és eltörik (szerencsére nem szilánkosan) az üveg. A gyönyörű, fekete-zöld bagolymintás bringástáska úszik a karfiollevesben.

Távolítsuk el a karfiol- és az üvegsarabokat. Pakoljuk ki a táskát. Tegyük félre ‘majd kimondom!’ felkiáltással. Ne legyen rá időnk. Pár hét múlva vegyük kézbe a táskát gyanakodva. Csontszáraz. Szagoljunk bele. Nincs szaga. Nézzünk bele. Folt egy szál se. Megnyugodva vegyük használatba ismét.

2. Szálljunk föl a villamosra. Facsarjuk orrunkat bűz. Detektáljuk azonnal, hogy a bűz egy toprongyos ablakból árad. Húzódjunk egy ablak közelébe. Néhány megálló múlva egy fiatal lány huppanjon rá egy székre, döbbenten rá, hogy valamely ismeretlen eredetű, büdös lében ázik az ülés plüsse. Egyre több az utas, mind erôsebb a bűz. Egy nagy közlekedési csomóponthoz érve a villsmosvezető udvariasan, de határozottan letessékeli a toprongyost, mert ápolatlansagaval zavarja az utasokat. A toprongyos árkokat szórva engedelmeskedik, leszáll.

Vegyük észre, hogy léptek nyomában kis barna szabálytalan gombócok gurulnak szanaszét. Szóljunk a már a fülkéjebe igyekvő villamosvezetők után. Nézzük végig, míg azonosítja a gombócokat. Döbbenjünk meg, amikor meghalljuk, hogy mindenkit leszállít, mert egyenesen a remízbe kell vinnie a villamost takaríttatni. Szálljunk le, várjuk a megállóban a következő villamost a többi utas vasvillatekintetének kereszttüzében, faarccal.

3. Meglepő, de akár egy hétig is magasan funkcionálhatunk 3-3-6-3-3-6 stb. mintázattal. A számok az alvással töltött órák számát jelziik.