2017. április 2., vasárnap

túra, extrákkal

Ma elmentünk kirándulni néhány kis osztálytárssal meg a szüleikkel. Az én ötletem volt, én dobtam fel a javaslatot és a túraútvonalat is, de sajnos a turistatérképet, azt sikeresen otthon hagytam, és csak Pomázon jöttem rá. Naivan még úgy gondoltam, hogy elég lesz a netről kinyomtatott itiner és nagyléptékű térkép, de ne essen senki az én hibámba, és ne higgye, hogy elég: nos, nem az, még ha _tényleg_ a zöld jelzést követtük is, sajnos Pilisszántó helyett majdnem Kesztölcön lyukadtunk ki, de szerencsére aztán visszafordultunk az egyik apuka javaslatára (én tuti elgyalogoltam volna Kesztölcre is, amilyen jól felmérem a távolságokat). Egy anyukának sikerült pedig leszednie a gyér térerő mellett is a telefonjára egy egyszerű túraútvonal-applikációt, így nagyjából tudtuk, hol vagyunk, és tényleg tettünk egy kisebb kört (immár terv szerint). Végül is így is gyalogoltunk tizenpár kilométert, ami akkor nem tűnt soknak, de most érzem a combomban.



A térkép mellett még a víz hiányzott nagyon, abból valahogy mindenki kevesebbet hozott az ideálisnál. Ezért-e vagy másért, nem tudom, de mindenkinél eljött a pont, amikor elkezdte valamely tetszőleges gyerek rettentően idegesíteni. (Nekem ez a pillanat az indulás után három perccel érkezett el, amikor az egyik fiúcska husánggal kezdte csépelni a virágszőnyeget.) Aztán nehezen tudom megítélni azt is, fáradt-e valaki tényleg,vagy csak nyafog, főleg, amikor az én két gyerekem még kacagva szökdécsel ide-oda.
Amikor szerencsésen visszaértünk, még beültünk az egyik falusi cukrászdába, ahol az eddig fáradtságra panaszkodó gyerekek egyöntetűen változtak egy taliga garázda aprómajommá, és fejhangon visítoztak megállás nélkül és csaknem tönkretették az udvaron álló rönkházikót.

Mindenesetre az erdő szép volt, a levegő illatos a sok virágtól. Legközelebb térképpel is megpróbáljuk. Én biztosan.

4 megjegyzés:

  1. Egyszer mi is iszonyatosan eltévedtünk a Mátrában, se vizünk, se ennivalónk nem volt elegendő. A gyerekeim azóta kirándulásfóbiások.

    VálaszTörlés
  2. itt igazából a szülők lettek nyűgösek, hogy nem tudják atombiztosan, melyik négyzetcentin állunk - a Pilisben sztem azért nehezebb eltévedni, mint a Mátrában. :) Engem meg frusztrált, hogy hirtelen a béna túravezető szerepében találtam magam, pedig egyáltalán nem akartam felvállalni semmilyen vezető szerepét.

    VálaszTörlés
  3. Nálunk az egyik apuka kinevezte magát vezetőnek, persze térképről szó sem esett, annyira meg volt róla győződve, hogy tudja a tutit. Nem vitt elég cigit magával, azért indultunk a többiektől másik útvonalon, biztos volt benne, az a rövidebb - ők már rég leértek, mi meg szívtunk jókorát. Picik voltak még a fiúk, ovisok.

    VálaszTörlés
  4. Mindenesetre vettem egy rakás turistatérképet (pilisi egyébként kettő is van itthon).

    VálaszTörlés