uszodás

Amikor anyukám panaszkodott az uszodai felújításról, még nem vettem komolyan a dolgot, de amikor apukám is elviselhetetlenként jellemezte az állapotokat, kicsit megrettentem. Úgyhogy múlt pénteken, amikor erőt vett rajtam az 'én vagyok a vállalat hülyéje' hangulat (a kollégáim egymás hátát lapogatták, milyen ügyesek voltak, én meg csak ültem kukán), hirtelen elhatározásból úgy döntöttem, kihasználom a hatórás állásom előnyeit, és elmentem úszni. De nem a felújítás alatt álló usziba, ahová -mióta újra megnyitották - vagy tizenöt éve járok. Elmentem a Szigetre.

A szigetre tízéves koromtól jártam, először edzésekre, heti kétszer, aztán csak úgy, örömködni, sokszor az iskolával, gyakran, ha nem volt első óránk az általánosban, iskola előtt. Örök hétvégi program volt, mindig éppen felújítottak benne valamit, amikor tízévesen először megfordultam, a női öltöző fele volt lezárva, azóta is, ha nedves malterszagot érzek, az öltöző képe úszik be elém, az élénk narancssárga szekrényajtókkal. Kartonpapírra nyomott táblázat volt a bérlet, azon lyukasztott egyet a kabinos. Akkor még nem értékeltem a kiúszó egyszerű zsenialitását, most már tudom, mit tesz az, ha egy épületet olyasvalaki tervezi, aki maga is használná.

Nem tudtam volna magam elé idézni az épület belsejét, a medencéket, a tribünt, kicsit talán tartottam is attól, megtalálok-e mindent. De csak egész addig voltam bizonytalan, amíg nem csippant a bérletem a kabinosnál. Nincs nedves malterszag, a szekrények ajtaját is lecserélték, de az egész még sem változott kicsit sem. Végigmentem a nemrégen csempézett folyosón, a zuhanyhoz, a vécékhez vezető lépcső, végül a kiúszóra nyíló ajtó mellett, aztán ki az ötveneshez, háttérben a műugrótoronnyal, aminek az aljából az edző mindig arról érdeklődött a növendékeknél, azért nem ugranak-e, mert fészket készülnek rakni odafent. A tribünön túl bólogattak a sziget szélén álló nyárfák, a meleg beszorult a medence fölé, és szép volt az egész, olyan nagyon szép, hogy voltam tegnap reggel is, meg tegnapelőtt is, meg ma is, és ma már ketten toltuk a hosszakat Cs-val a még zölden biccengető fák alatt.