2015. szeptember 21., hétfő

Hát nem tudom

minden más szeptember ennyire megvisel-e, de az évnyitón konkrétan elsírtam magam, amikor a kórus arról énekelt, hogy vége a nyárnak.
Marcinak heti négy edzés kötelező, ebből három a távolabbi csarnokban van, ahonnan nem szívesen veszem, ha egyedül jár haza. Tömegközlekedés nincs, gyalog hazáig jó félóra, autóval még nem próbáltam, de a környék folyamatosan áll, hála a villamosrekonstrukció soha véget nem érő munkálatainak.
Borival egyszerűen nem kompatibilis a reggeli korán kelés, Az iskolát élvezi, de délutánra rendszerint nyűgösre fáradja magát. Marci megállás nélkül, elménckedve piszkálja - nem telnek eseménytelenül az esték.
Mindig szorongással tölt el, ha a kiadó a Facebook oldalán beharangozza azon a könyvek megjelenését, amelyek szerkesztésével még nem készültem el - ez augusztusban gyakori élmény volt. Múlt héten nagy trapp után sikerült leadnom egy fantasysorozat középső részét, most kicsit lazább lesz talán. Innentől már 2016-ra dolgozom.
Közben a munkahelyi közérzetem sem a legjobb; én igenis léphetek ugyanabba a folyóba, és lehetek az a balek, aki másokat jelentős bevételekhez segít hozzá, őt meg kihagyják a buliból.

3 megjegyzés:

  1. Szerintem nekünk mindenképp társulnunk kéne, mert én is az a balek vagyok - és ha csak ketten lennénk a buliban, te engem juttatnál jelentős összegekhez én meg téged - ó, ránk virradna az aranykor, lécci-lécci :)

    VálaszTörlés
  2. ja, és én lemaradtam néhány évvel - Bori is elsős lett? hú, hát gratula neki, nektek még vagy négy évnyi intenzív kitartás, aztán már egy kicsit lazább lesz, mert egyedül járnak - cserébe bárhol, ahol nem velük vagy tövig rághatod a körmöd, hogy miért nem hívnak és hol bbvannak már

    VálaszTörlés
  3. huh, egyelőre csak az egymás szekírozása megy - bár Marci most már elkezdett egyedül járni kosáredzésre - heti négy alkalom -, és a legtöbbször egyedül is jön haza. És akkor ez alatt sem nyúzzák egymást, ami állandó napi program.

    VálaszTörlés