Scripta manent

Mindenkeppen rögzíteni szeretném még a balatoni nyaralás mélypontját, ami történetesen egy csütörtök estére esett, amikor engedve a közelben nyaraló P. javaslatának (akivel kb a homokozóból ismerjük egymást), és bementünk a közeli szabadstrandra, ahol a szezonra vurstli ütött tanyát, dodzsemmel, ugrálóvárral, körhintával. P. két fia és Marci persze dodzsemezni vágyott, Bori kijelentette, hogy ô is, de vezetni akar, Marciban viszont felcsapott a tesztoszteron, és fitymáló hangnemben elzárkózott az anyósülés lehetôségétôl. Úgyhogy ô egyedül ment, én Borival (Cs. már Pesten dolgozott), és persze engedtem vezetni is, ami kb az elsô öt másodpercben tûnt megfelelô döntésnek, amikor Bori tövig nyomott gázpedállal nyílegyenesen a falnak vitte a dodzsemet. Már bicegve szálltam ki a dodzsembôl, az este folyamán a térdem kb a kétszeresére dagadt (pedig nem kicsi amúgy sem), és csak hajlítani és terhelni nem tudtam. Mire hazaértünk, simán átláttam a bot, illetve a járókeret hasznosságát, ám a házba belépve kedélyemen nem javított az átható macskabûz, ugyanis az egyik édibédi kölyökmacskát véletlenül bezártuk, és ô nem töltötte tétlenül távollétünk óráit. Sajnos a bojlert sem hozta még vissza a szerelô, tehát meleg víz sem volt, a fürdéshez, mosogatáshoz a tûzhelyen melegítettem. Tagadhatatlanul - a szó eredeti értelmében - kihívó feladatnak éreztem a tízliteres forró vizes lábassal a kezemben átbicegni a konyhából a zuhanyfülkéig, kétszer egymás után. Ès noha - mióta Marci gipszelésére öt órát vártunk - családilag a f-i egészségházzal riogatjuk egymást, aznap este komolyan fontolóra vettem, hogy másnap ott kezdjük a napot. Mindenesetre atombiztos borogatószettet fabrikáltam egy kisebb törülközô és egy bringás térdvédô felhasználàsával, majd késô éjjel nyugovóra tértem.
A reggel viszont happy endet hozott, a gyerekek sokáig hagytak aludni, a lábam többé-kevésbé mûködött (erôbôl nyomni a pedált és guggolni még kényelmetlen), és a szerelô is visszahozta a bojlert délután.