Igyekezz, az égbolt zár

Most minden tökéletes: délelőtt voltunk strandolni, és nemsokára megyünk megint, Marci most nekem szőlőt és kapok kávét, a fejem fölött neszez a fa, és lassan peregnek a megsárgult levelek, lustán jön-megy valamelyik macska az állandóan itt pecózó ötből. És amikor belenéztem a tükörbe az imént, az láttam, hogy az arcom kisimult a Balatontól, az szénaboglyaként álló hajam is kiszőkült. A legelő felől döngicsélést hoz a szél.
Ha lehetne, megállítanám az időt, és nem mennénk haza Pestre, nem kezdődne az iskola, nem kellene felkelnünk a kényelmesnél korábban, és nem kellene visszamennem a munkahelyemre, ahol annyira megsértődtek azon, hogy szabadságra mentem augusztus utolsó hetében, hogy gyakorlatilag mindennap kaptam valami szeretetcsomagot. Én nem hiszem, hogy baj lenne a munkabírásommal, és töltöttem el éjszakát ezen a héten is számítógép előtt, ölemben macskával, lassan alapból végigtolok egy napot három óra alvással - a közszférában töltött két év után ez a 'nyuszika, hol a sapkád?' stílus egyelőre nem látszik komolynak, csak igazságtalannak.

Bennfentes beszélgetés az egyenlő esélyekről

- Anya, kardoztunk odakint...
- Jól van, kisfiam.
- És Bori Arwen akart lenni.
- Hát ez nem meglepô.
- És én akkor úgy döntöttem, hogy az angmari boszorkányúr leszek! Ugye egyértelmű, miért?
- Nagyon jól döntöttél, kisfiam.

A titkok asszonya

Senki nem tudja, mit írtam a titkos naplómba! Senki sem tudhatja meg! Ööö mondjuk én sem, mert elvesztettem a lakathoz a kulcsot.

Gödör

Hívom anyukamat, érdeklődöm, hogy vészelte át a vihart, ő meg meséli, hogy bemondta a rádió, beszakadt az út a Kolosy térnél. Öt perce haladtam el az állítólagos gödör mellett, kőtömböket az ebet s karóhoz, hogy itt ugyan nem szakadt be az úttest, nincs itt semmi látnivaló. Aztán én is látom a hírek között, fotóval. Tényleg ott jöttem el mellette, és nem vettem észre: mivel hónapok óta rettenetes állapotok uralkodnak a környéken a fonódó villamos építése miatt, az újabb gödör fel sem tűnt. Semmiben nem különbözik a többi szemetes veremtől.

persze komolytalan felvetes

Ülök a gyerekszobaban, varom, hogy Borcsi elaludjon es hallgatom az ablaktablan kopogo esot. Az iment vegigneztem a hírportalokat, lattam, hogy viz alatt a varos, uszik a westend, nem jarnak a villamosok, az autok beragadnak a vizbe. A varos megbenult.
Kb egy hete kozolte a meteorologia, hogy nagy esokkel, heves viharokkal er veget a nyar.
Ugy latszik, a varosvezetest megis meglepeteskent erte az eso.

Szerencsere mi siman hazaertunk Marcival (volt nalam ket esernyo), es ut kozben veletlenul szurt szemet, hogy egy csomo kanalis ki sem latszik a rasodrodott levelektol, agaktol, kosztol, szemettol.
Igy persze eselye sincs lefolyni a viznek.

Nyilvan senki sem lesz hibas, meg vis maior meg minden, de hat kerem szepen: ez es a hasonlo heves esozesek nem szamitanak kulonlegesnek többé. Ez az úgynevezett klímavaltozas, ami ebbe a tersegbe nemcsak magasabb atlaghomersekleteket hoz, hanem a csapadek eloszlasat is megvaltoztatja. Gyakoribbak lesznek a hirtelen lezudulo, özönvízszeru esozesek. Mar most gyakoribbak.
Nyilvan ha en tudom mint mezei bolcsesz, a varosuzemeltetes is tudja.
Nyilvan felkeszult ra.
Ugye?

Scripta manent

Mindenkeppen rögzíteni szeretném még a balatoni nyaralás mélypontját, ami történetesen egy csütörtök estére esett, amikor engedve a közelben nyaraló P. javaslatának (akivel kb a homokozóból ismerjük egymást), és bementünk a közeli szabadstrandra, ahol a szezonra vurstli ütött tanyát, dodzsemmel, ugrálóvárral, körhintával. P. két fia és Marci persze dodzsemezni vágyott, Bori kijelentette, hogy ô is, de vezetni akar, Marciban viszont felcsapott a tesztoszteron, és fitymáló hangnemben elzárkózott az anyósülés lehetôségétôl. Úgyhogy ô egyedül ment, én Borival (Cs. már Pesten dolgozott), és persze engedtem vezetni is, ami kb az elsô öt másodpercben tûnt megfelelô döntésnek, amikor Bori tövig nyomott gázpedállal nyílegyenesen a falnak vitte a dodzsemet. Már bicegve szálltam ki a dodzsembôl, az este folyamán a térdem kb a kétszeresére dagadt (pedig nem kicsi amúgy sem), és csak hajlítani és terhelni nem tudtam. Mire hazaértünk, simán átláttam a bot, illetve a járókeret hasznosságát, ám a házba belépve kedélyemen nem javított az átható macskabûz, ugyanis az egyik édibédi kölyökmacskát véletlenül bezártuk, és ô nem töltötte tétlenül távollétünk óráit. Sajnos a bojlert sem hozta még vissza a szerelô, tehát meleg víz sem volt, a fürdéshez, mosogatáshoz a tûzhelyen melegítettem. Tagadhatatlanul - a szó eredeti értelmében - kihívó feladatnak éreztem a tízliteres forró vizes lábassal a kezemben átbicegni a konyhából a zuhanyfülkéig, kétszer egymás után. Ès noha - mióta Marci gipszelésére öt órát vártunk - családilag a f-i egészségházzal riogatjuk egymást, aznap este komolyan fontolóra vettem, hogy másnap ott kezdjük a napot. Mindenesetre atombiztos borogatószettet fabrikáltam egy kisebb törülközô és egy bringás térdvédô felhasználàsával, majd késô éjjel nyugovóra tértem.
A reggel viszont happy endet hozott, a gyerekek sokáig hagytak aludni, a lábam többé-kevésbé mûködött (erôbôl nyomni a pedált és guggolni még kényelmetlen), és a szerelô is visszahozta a bojlert délután.

Nyaralós

Szóval voltunk Azerbajdzsánban, ami munka volt, de mégis nyaralás, aztán a Balatonon, ami nyaralás, de mégis munkásra sikeredett - de kell nekem bevállalni annyi mindent ugye. Mióta hazajöttünk, csak lebegek a hőségtől gutaütött városban, és sajnos egyáltalán nem érzem indokoltak az itt-tartózkodásunkat, amikor odalent minden csupa zöld, lehet slaggal locsolni, három kölyökmacska randalírozik a kertben feszt, a szomszédban röfögnek a malacok és pipegnek a kiscsirkék, és lehet nézni alkonyatkor az aranyhidat a vízen. Alig várom, hogy visszamenjünk.