2015. április 3., péntek

Nyilvánvaló naivitásomat mutatja, hogy megrökönyödöm

Az Országos Magyar Maceratartó Egyesületnek hivatalos levelet írok, szépet, mert a közigazgatásban pallérozódtam magam is, és tisztelettel felteszek öt-hat kérdést a magyar macerálók helyzetéről a készülő cikkemhez. Sok maceráló él Magyarországon, a magyar macerata elismert termék, nagy része exportra megy, támogatást is kapnak rendesen. A maceratartást ugyanakkor számos környezeti tényező nehezíti, mondhatjuk, az ág is húzza szegény kis macerákat, pedig tevékenységük ökológiai szempontból is fontos.

A téma tehát szerteágazó, én ugyan nem vagyok egy maceraszakértő, de elég jól kiművelem magam. A levelem a kérdésekkel elküldöm pénteken, kiemelve, hogy természetesen személyesen, telefonon is állok rendelkezésre.

Válasz nem érkezik.

Szerdán felhívom az egyesületet, tapintatosan érdeklődöm, megkapták-e a levelem. Az adminisztrátor szavamba vágva közli, hogy elküldte elnök úrnak. Megkapom elnök úr telefonszámát, azzal a figyelmeztetéssel, hogy elnök úr nem szokott emaileket olvasni, úgyhogy valószínűleg fogalma sem lesz arról, ki vagyok. És elnök úr minden bizonnyal a maceráinál van, és akkor nem fogja felvenni a telefont.
A tüskés modorú asszonynak igaza lesz, elnök úr nem veszi fel, viszont természetesen vissza sem hív.
Ma ismét megpróbálom elérni. Egyszer kicsöng, egyszer foglalt. Aztán egyszerűen kikapcsolja a telefont.
Felhívom az egyesületet ismét, ugyanvajon mikor kereshetem elnök urat.
Kedden.
Kedden mikor.
Délelőtt. "Ha bejön, itt lesz, keresheti" - hangzik a dodonai válasz. Aztán levágja a telefont.

Mondanom sem kell, hogy a maceratartó egyesület közpénzen működő szervezet. Egyik feladata, hogy marketingelje a magyar macerát idehaza is. Ennek alapvető része lenne a kapcsolattartás a maceraügy iránt érdeklődő újságírókkal.
Azt nem feltételezem, hogy az agrárszektorban mindenki paraszt tahó.
Mert a macerásbácsi és a fia a piacon kedves volt, aranyos és készséges. És örültek az érdeklődésnek.


2 megjegyzés:

  1. Macerás az ilyesmi.... mert nem ilyen udvariasan kellett volna közeledned, hanem ugye macerálva (similis simili gaudet - simlis simlisnek gazsulál vagy mi), és ha látszik az elvtársias közeledés, majd másként fogadtak volna!

    VálaszTörlés
  2. Ha kedden sem jutok velük dűlőre, beolvasok. De alapvetően nem számítottam arra, hogy ennyire tojni fognak rám, naivan úgy gondoltam, kapnak az alkalmon, hogy beszélhetnek egy kicsit a macerálásról.
    (a piacon a fiatalamber egyenesen macerkáknak nevezte őket.)

    VálaszTörlés