A párbeszéd nem egy bp-i pártszékházban hanem a Baljós árnyak c filmben hangzik el

- Törvényes ez? - aggodalmaskodik a követ.
- Majd azzá tesszük - nyugtatja meg Palpatine szenátor.

A cukiság helyét hamarosan cinizmus veszi át

- Apa! Apa! Kérem a kakaòm!
- Itt van, Borcsi.
- Milyen bögrében csináltad?
- Hello Kitty-sben. Ahogy szereted.
- Jó, apa. De holnap sanyisban csináld, jò?

Egy kacsás radír is nem várt parabolákra ad alkalmat

- Képzeld, anya, nem találom a radíromat.
- Nocsak, Marcikám.
- Pedig a kacsás radírom volt! A kacsás! Úgy szerettem azt a radírt! De Zs. elkérte, aztán amikor kérdeztem, hogy hol van, azt mondta, visszaadta, de szerintem elveszett. Eltette véletlenül. Mióta Zs. mellettem ül...
- Mi a baj Zs-vel, kisfiam?
- Hát hogy akkora kupi van a padjában, anya! Akkora! És nem csak az ő részén, mert sose bírja a cuccait a saját térfelén tartani, átjön az enyémre, és már nálam is kupi lesz!
- Nálad rend van, Marci?
- Igen, anya! Az én padomban rend van! Én rendet tartok! De Zs. cuccai állandóan szanaszéjjel vannak...
- Öööö mit gondolsz, amikor én gyerek voltam, rend volt a padomban?
- Cssszzz, anya! Hát szerintem nem! Szerintem nálad akkora rumli volt...
- Hát az volt, kisfiam. Sose bírtam rendet tartani. Pedig szerettem volna, de nem ment. Egyszerűen a rend nem engedelmeskedik nekem, azóta sem. Úgyhogy én megértem Zs-t, és szerintem próbálj kicsit elnézőbb lenni vele. Szerintem meglesz az a radír.

(A radír tíz perc múlva a környezetismeret könyvből került elő.)

Viszonyítási alap

- Én nem szeretem a J-t!
- Tényleg? És miért nem, Borcsikám?
- Mert hisztis.
- Hisztis? Ez mit jelent pontosan?
- Hogy hisztisebb, mint én.

Jobb, mint a nyár

Utáltam ezt a nyarat. Nem azért, mert sokat esett, nem azért, mert hűvös volt - hanem mert kevés volt benne a jóság, és sok volt benne a kínlódás. Nemigen volt meg benne az, ami a nyárban a legjobb: az időn kívüliség, a 11-kor reggelizünk, nézzük a naplementét, virágot szedünk a legelőn, lessük a denevéreket és hallgatjuk, ahogy dobolnak az esőcseppek a háztetőn.
Sok volt viszont rohanás az ügyeletes óvodába, Marciért az ilyen-olyan táborokba, a jaj-csak-nehogy-elkéssek rohanás. Nem akarok még egy ilyen szünidőt.
A hétvége felért egy minivakációval: a gyerekek lézerkardoztak a kút mellett, Bori papírból ufóhadsereget gyártott, raktunk tüzet, finom lett a sült padlizsán is végre, szedtünk diót, gyömöszöltünk macskát. Meleg volt, éjjel felettünk húzódott a tejút, és még daloltak kinn a tücskök a mezőn.

Lassan elérkezunk a jelenbe

- Szia.
- Szia.
- Azért kereslek, mert van egy állandó munkatársunk, és nem biztos, hogy fogunk vele tovább hosszú távon dolgozni. Veled meg szeretünk, és több munkát adnánk neked...
- Hú, az jó volna, én is szívesen dolgozom nektek, örömmel csinálnék még többet.
- Nagyon jó, akkor még beszélek a kollégámmal, aki a gazdasági ügyeket viszi, és hamarosan keresni fogunk. Jó lesz így?
- Szuper. Nagyon köszönöm.

******
- Szia, bv, tudom, miért keresel.
- Szia T., igen,, azért.
- Hirtelen nem tudok mit mondani, de ki a wz rovatot viszi, azzal nem vagyok megelégedve. Nekem is vannak még tisztáznivalóim a cégnél, de ha ezeket lezongoráztam, csinálhatnád ezt a rovatot. Az pont feküdne  neked.
- Nagyon jól hangzik, köszönöm.

*****
- Szia, bv, xy vagyok. V-tôl kaptam meg a számodat, azt mondta, te ilyen autószakértô vagy, és pont ilyen  embert keresünk. Be tudnál jönni valamikor?
- Igen, persze. Nagyon köszönöm.

Itt tartunk most.

Kevésbé régi történet (III. rész)

- Szia.
- Szia.
- A szerzôdésed nincs kész, de már dolgozik rajta  a HR.
- Nem baj, hogy nincs kész, úgyis kérni szeretnék valamit.
- Igen?
- Azt, hogy módosítsuk a határidôt. Ne december 31-ig szóljon, hanem október 31-ig.
- Na de miért?
- Tekinthetjük jelképnek is. Akkor csaknem napra pontosan két éve leszek már itt. Bízom benne, hogy addigra sikerül értékelni a teljesítményemet.
- Én nem tudom megítélni, hogyan dolgozol, hiszen csak két hónapja vagyok itt!
- Nem is most kell megítélned, hanem október végén. Az még két hónap, akkor már négy hónapja fogunk együtt dolgozni.
- Nem értem, miért jó ez neked! Ha esetleg mégsem hosszabbítanánk meg a szerzôdésed, azt úgysem december 28-án közölném. Maradjon minden úgy, ahogy megbeszéltük, és november elején leülünk beszélni arról, hogyan tovább, ha itt képzeled el a jövôdet...
- Két november-decembert csináltam itt végig, nem fogsz velem leülni november elején. Országos rendezvénysorozat megnyitója lesz itt a házban, kitüntetések, sajtómegjelenések, nyilvános programok... Nem fogsz tudni velem leülni, egyszerûen mert nem lesz rá idô. Se neked, se nekem.
- Szerintem akkor is elônyösebb lenne neked a december 31-ig szóló szerzôdés...
- November-decemberben itt rettenetes hajtás van. Rettenetes. Én nem akarok két hónapig a hátam közepén pörögni, az irodából beesni a karácsonyfa alá, hogy aztán kiderüljön, hogy bocs, mégse kellesz.
- Akkor sem tudok most dönteni a munkád alapján.
- Nem? Jelenleg ketten írunk, B. meg én. Ez volt a harmadik hét, hogy B-t helyettesítettem. De ha az elmúlt pár hetet megnézed, nemigen volt olyan hír, amit ne én írtam volna. Én megtisztelônek érzem, hogy egy ilyen patinás, tekintélyes intézmény számít rám, olyannyira, hogy a méltán elismert B. teljes értékû helyetteseként kezel, csak éppen nem értem a helyzetet.
- Ööö. Oké. Legyen ahogy akarod. Legyen október 31.
- Köszönöm.

Régi történetek II.

- Szeretném jelezni, hogy augusztus 31-én, ami jövô hét végére esik, lejár a szerzôdésem.
- Tudom.
- Jövô héten szabadságon leszek, úgyhogy ezen a héten el tudnád indítani a hosszabbítást a HR-en?
- Igen, köszönöm, hogy szóltál. Ma van hétfô, péntekig biztos meglesz. Ahogy megbeszéltük, december 31-ig hosszabbítunk, aztán majd meglátjuk.

*****

- Szia, érdeklôdnék, mi a helyzet a szerzôdésemmel.
- Beszéltem a HR-rel, elkezdtek dolgozni rajta, de még nincs kész.
- De ma van péntek, és jövô héten szabin leszek.
- Tudom, tudom. Nem tudnál bejönni a jövô héten, hogy aláírd?
- Nem sajnos.
- Nem? Miért nem?
- Mert nem leszek Pesten.
- Aha. Hát akkor majd amikor visszajössz, aláírod. Az a hétfô szeptember 1-je. Az akkor még rendben lesz, ugye?
- Gondolom. Biztosan.

(folyt. köv.)

Régi történetek I.

- Mióta is dolgozol itt?
- 2012. október 29.
- Hú, az majdnem két éve.
- Igen, de biztos láttad, hogy a munkaszerzôdésem határozott idôre szól, és nemsokára lejár.
- Akartam is kérdezni, miért alakult ez így.
- Hát az úgy volt, hogy amikor lejárt a féléves próbaidôm, éppen elment Zs., a fôosztályvezetô, és a t. vezetô asszony azt mondta, hogy ô nem tudja megítélni a teljesítményünket, meg neki védeni kell a köztisztviselôi munkahelyeket, úgyhogy meghosszabbítja a próbaidôt december 31-ig, de mivel erre formailag nincs mód, ezért határozott idejû szezôdét kapunk, de tekintsük ezt továbbra is próbaidônek.
- Mikor történt ez?
- Tavaly áprilisban.
- Csak te jártál így?
- Nem, még egy kolléganô, M., de ô elment, mert nem akarta már megcsinálni a közigazgatási alapvizsgát.
- De te megcsináltad?
- Èn meg. És amikor tavaly decemberben lejárt ez a màsodik próbaidô, akkor t. vezetô asszony megint meghosszabbította augusztus 31-ig, mert ugye K, az elôtted lévô fôosztályvezetô addigra már elment.
- Èrtem.
- És azt szeretném kérdezni, hogy mire számíthatok.
- Hát én ugye csak két hete vagyok itt, és még nem tudom megítélni...
- Ha nem akarsz velem együtt dolgozni, nem gond, de azt most kell tudnom, mert július végén járunk,   és annyi szabadságom gyûlt össze, hogy akkor már nem jönnék be.
- Aha. Az nem lenne jó. Azt tudod, hogy mi történt I-vel és M-mel... Szabad kezet kaptam,  az én egyszemélyi döntésem volt, hogy elküldöm ôket, egyszerûen azért, mert ôket volt könnyû mozdítani, és úgy gondolom, új emberek kellenek.
- Ezért kérdeztem az elôbb, mire számíthatok. Mert ugye jelenleg én is könnyen mozdítható vagyok.
- De errôl nem tudok most mit mondani. Úgyhogy azt javaslom, töltsük együtt az ôszt, meghosszabbítom a szerzôdésed december 31-ig, és akkor meglátjuk. Bizonyítsd be teljes erôdbôl, miért nem érdemes téged elküldeni!
- Már ne haragudj, de szerintem az, hogy több mint másfél éve itt vagyok, és a munkámra sosem volt panasz, elég indok.
- Hát akkor hajrá! Szedd össze magad, mutasd be teljes erôbedobással, miért érdemes veled dolgozni!  Hogy miért ne küldjelek el! Most mi a probléma? Értsd meg az én szempontjaimat is!

(folyt. köv.)