Piac II.

A Mesterségek Ünnepére régen szerettem volna elmenni, és idén végül is összejött. Igazság szerint elveimmel ellenkezik, hogy csak azért fizessek, hogy bemenjek valahová, ahol még további jelentékeny összegeket verek el, de van ám Széchenyi kártyám, úgyhogy annak terhére urizáltam, mindent fizetett a gróf.

Piac I.

A f-i piacon minden van. Tömeg is, meleg is, ezért a gyerekekkel kimenni csak haladó önsorsrontóknak való gyakorlat, és ezt ha lehet, mellőzöm. A piacokért Cs. sincs oda, a tömegért meg pláne, viszont ahol tömeg  van, ott nincsenek könnyen megközelíthető parkolóhelyek, márpedig utálok parkolni, és nem is tudok -  tehát viszonylag ritkán járok a f-i piacra. Viszont bluemoonnal egy forrónak ígérkező nyári nap reggelén felkerekedtünk, és elmentünk a f-i piacra.
A f-i piacon volt minden tényleg. Őszibarack, lapított és gömbölyű, fehér málna és feketeszeder, kutyakölyök és szódafej, gyönyörű mustkátli 200 forintért, házikolbász, ringlószilva, sziámi kismacska és nyolcféle méz, dinnye és operapartitúra, régi írógép és rugós mérleg, ezüst étkészlet és szamovár, NDK tuemixgéphez illő öntöttüveg pohár, steakhoz való eszcájgkészlet, klarinét és csiszoltüveg vázák. A  kötelező körökön  kívül vételeztem két mesekönyvet összesen 1500 forintért - az egyik az én kedvencem saját gyerekkoromból, de darabokban van, és mindig félek, hogy elveszik a fele, a másik meg olyan meseszép volt, hogy belelapoztam, és a szemem-szám elállt, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Emellett Marcinak megvettem a Kupolaváros titka című képregényt, amelyet miután kiolvasott, élvezettel olvasták a felnőtt férfiak is.

A piacnak egy része az igazi bolhapiac, nagy dobozokba van beledobálva minden elképzelhető és elképzelhetetlen tárgy. Volt ott patikába való régi gyógyszeres üvegek, tányérok, villák, egy német nyelvű mozifilmtekercs, egy rendkívül ellenszenves párt ábrázoló esküvői fotó, fekete-fehér képekkel teli fotóalbum  teli közel-keleti helyszínekről, és mind közül a levisszataszítóbb: egy igazi tollkoszorú hungarocell alapra tűzött valódi madártollakból. Ha 10 db bármit vett az ember, 1500 forintért fizetett. Úgyhogy túrtunk bluemoonnal szorgosan, és lett sósvasalónk meg bronzszínű tálcánk, kis korsónk és virágos bögrénk (Borinak) meg két másik nekem és biztos még egy csomó minden, de csak ezekre emlékszem, meg arra, hogy mire összeszedtük a tíz tárgyat, már nagyon meleg lett, és tiszta kosz lett a kezünk, de a jól végzett munka örömével ültünk be az autóba, hogy micsoda kincsekre leltünk.

Ez is ló

Említettem már, hogy a munkám egyik fénypontja mostanság a munkába járás meg a hazajövés, ahogy végigbiciklizem a rakparton. Szeretem a reggeli, puha fényeket, és tekerés közben mozizom. Nézem a megrögzött kocogókat, a csodabogarat, aki meztélláb fut a Halász utcánál, a Lánchíd tövében sátorozókat, sőt kényszerűségből nézem azokat is, akik azt a területet használják nyilvános vécének, egész Pestnek villogtatván pucér alfelüket. Visszafelé meg nézem a fotózó nyakigláb kamaszokat, a napszemüveges kamaszlányokat, a tébláboló japán turistákat.

Kikapcs

Már sárgák a fények
Fölöttem a meggyfa
Épp csak lengek a függőágyban
A gyerekek a nagy fánál játszanak
Török Bobbinak nevezték el, nem tudtam követni, miért
Kémregényt olvasok, a szereplők elvtársazzák egymást és presszóba járnak és az imperialisták ellen küzdenek
Fecskék röpködnek
A galambok alatt meghajlik a fenyő
Az utca végéről felhangzik a fagyisautó dallama


Nem lesz hétfő nyolc óra sosem.

Bori a hajamat fésüli, épp telerakja csatokkal. 

- Így, még ezt beleteszem, és kész leszel, anya. Így olyan vagy, mint egy valódi.
- Mint egy valódi?
- Igen.
- De valódi mi, Bori?
- Mint egy valódi ló.

Júliusról röviden

Szóval az történt júliusban, hogy férjhez mentem, hivatalosan is bizonyságot adtam róla, hogy tudok angolul, nyolcadszorra is átúsztam a Balatont, jártunk Skóciában, ahol fotóztam nyusztot és borzot, megkaptam életem első megbízásait bonbonokra. Durva.