Az egyik meg a másik

Az egyik vékony és magas.
A másik kicsi és gömbölyű.
Az egyik pacuha.
A másik hiú.
Az egyik ész alapon dönt.
A másik indulatvezérelt.
Az egyik meggyőzhető.
A másik makacs.
Az egyik - etikai alapon - szinte vegetáriánus.
A másik húst enne hússal.
Az egyik suta.
A másik a falon is felmászik.

Az egyik szelíd.
A másik harcias.

Az egyik félszeg.
A másik boldogan szerepel.
Az egyik tapintatos.
A másik tesz mindenkire magasról.
Az egyik tudós alkat.
A másik született primadonna.
Az egyik hét és fél éves.
A másik tegnap volt négy.

Milyennek látom majd őket öt, tíz, tizenöt év múlva majd?

Ne csak mindig a panasz, panasz

Az egyensúly végett feljegyzem, mi az, amit szeretek a munkahelyem (a derű óráit számolom mottóval).

Unokatestvérem-e Sz. megyei jogú város polgármestere?

Nem.

Leharcolva

A terrible two mellé felvenném a tremendous tree és a formidable four korosztályt is. A ma este, a tegnapelőtt, az az előtt, az az előtt stb., stb., alapján.

A tévéműsorról

Nem, egyébként nem élünk a tévé előtt, de a Nils Holgerssonnal kezdődő meseblokkot szoktuk nézni a gyerekekkel az m2-n. Ez a sorozat gyerekkoromban kimaradt, mert beláthatatlanul hosszúnak tűnt, és az is, most láttam, hogy 52 részes. 

Csalá(r)d

Hát hétfőn meg az lesz, hogy házhoz megyek a pofonért, mert ma hivatalosan is értesültem róla, hogy a főnököm bejelentett egy kedden kezdődő három hónapos tanfolyamra, csak sajnos a megkérdezésem nélkül egyrészt, másrészt meg heti kétszer tart háromtól fél hatig, persze azokon a napokon, amikor uszodában mókázom meg kacarászom feszt, így ha a főnököm veszi a fáradságot, és megkérdez, hogy kedves bv, mennél-e ilyenolyan tanfolyamra, akkor megköszönhettem volna a megelőlegezett bizalmat, és elmondtam volna, hogy kedves főnök keresztneve, sajnos nem tudok a munkaidőn túl, három hónapig hetente kétszer ilyen elkötelezettséget vállalni, mert - bár az interjúkon igen píszí módon nem került szóba ugyebár - nekem van odahaza egy nem túl nagy fiam és egy még kevésbé nagy lányom, akik együttesen sem elég nagyok ahhoz, hogy hazajöjjenek, beengedjék magukat a lakásba, satöbbi, és az apjuk munkaideje sem ér véget sajnos öt óra nullanullakor, három hónapra anyukám életét sem szervezhetem át, arról a lényegtelen apróságról ne is beszéljünk, hogy én szeretek értük menni, meg együtt elmenni velük a sarki közértbe bevásárolni, Bori cirkuszait figyelembe véve bármilyen perverzül is hangzik ez, utána meg usziba, mert nagyon keveset vagyunk együtt, és ezen alkalmak számát nem szeretném tovább ritkítani.

Egy lépéssel közelebb a világvégéhez

A sarki CBA-ban hiába kerestem magyar fokhagymát. Csak kínai volt.

A bajuszos balerina

- Anya, néééézd! Nézd meg a bögrét!
- De jól megittad a kakót, cicuka! Nem maradt egy csepp sem.
- Anyaaa...! Aaaannyaaaa...!
- Igen?
- Aaanyaaa, én szeretnék majd balerina lenni...!
- Jól van, Borika, majd meglátjuk, szeptembertől tudsz-e menni valami tinci-táncira. De most légy szíves, mosd meg az arcod.
- Jó, anya, megmosom. Mert bajuszos balerinák nincsenek, ugye?
- Nincsenek, Borika.

Flashback

Az egyik este világvége hangulatban kapcsolgattam a tévét, és először az m2-n egy több évtizedes Ki mit tud?-ba botlottam bele.

Hull a hó és hózik

Reggel a gyerekekkel úgy küzdöttük el magunkat az oviba meg az iskolába, mint az Antarktisz- kutatók a Delta főcímében. A polgári találékonyság jegyében a város a lakosokra bízta, boldoguljanak, ahogy tudnak, ugyanis a reggeli látvány alapján a kétszer három sávos útról senki sem takarította el a havat, mióta tegnap délután elkezdett esni  (akkor jöttünk haza anyutól). A villamosok üresen álltak, a buszmegálló feketéllett az emberektől.

Reggel fél hétkor

- Borikám, iparkodj! Mozogj már, elkésünk!
- De anya, én mozgok! Nem vagyok én szobor!

Denevérék

Mióta iskola van újra (de decemberben is) sötét van, amikor elindulunk - még, és sötét van, amikor hazajövünk - már. 

Nocsak

Amint egy Cs-vel folytatott hosszas beszélgetés után eldöntöttem, hogy nem, én ezt nem akarom csinálni, mert a) nem szeretnék ülésekről tudósítani b) nem várnám meg, míg a gyerekek nem ismernek meg, mert olyan keveset látnak c) nem vonz, hogy kihulljon a hajam, megráncosodjon a bőröm, és pandaként, a szemem alatt hatalmas karikákkal kóvályogjak egész nap, és vannak további d) e) f) pontok is, amelyek kifejtésétől helyhiány miatt tartózkodom, nos,

Évértékelő, a dátumot lekésve, két idézettel

Még ha pár nap késéssel is, de megemlékezem 2012-ről, bár ha visszatekintek rá majd később, biztosan emlékezni fogok rá.