Így sem rossz

- Még réges-rég megfogadtam, kisfiam - magyaráztam pár hónapja Marcinak, miközben erőteljes mozdulatokkal radíroztam a girbegurba vonalakat a Gyöngybetűk című munkafüzetéből -, hogy ha nekem egyszer lesz gyerekem, soha nem fogom piszkálni azért, mert csúnyán ír. Attól, mert az írás ronda, a szöveg lehetnagyon jó, és hatalmas butaságokat lehet leírni gyönyörű betűkkel.
- De azt azeretném látni, hogy legalább megpróbáltad, és nem összecsaptad az egészet oda se bagózva - söpörtem kina radírmorzsákat a lapról.
Marci nézett rám a nagy kék szemével, hallgatott, aztán sóhajtva a kezébe vette a ceruzát, és nekiveselkedett ismét a fecskefarkaknak. Azóta akárhányszor nézem a munkafüzetét, mindig kifogástalan alakzatokat, újabban már betűket látok. Nem ez volt a célom a prédikációval,de így sem rossz.