Ad notam 'Lencsilány'

Egyszer volt, hol nem volt
Egy icipici TIE fighter
Icipici TIE fighterben
Utazott a Darth Vader

Infláció

Réges-rég, amikor először láttam üdvözlőlapot, még az volt rányomtatva, hogy kellemes karácsonyt és boldog új évet.

Rövidebben

Elkezdtem írni egy szívszorító posztot arról, hogy karácsony előtti pénteken Bori fulladni kezdett, és hajnali háromkor aludtunk csak el (és ez még mázli, mert a kolléganőm kisfiát ugyancsak kruppos rohammal a mentők vitték kórházba), és aztán karácsony másnapjának éjjelén fülfájásra panaszkodva sírt fel, de inkább kölcsönveszem Cs. ötletét, aki mindenkinek azt javasolta, aki karácsonykor egyedül érzi magát, hogy látogasson el az épp ügyeletes gyerekkórház fülészeti osztályára, és tuti vágyni fog egy kis magányra, amint meglátja a hat négyzetméteres váróban összezsúfolódott negyvenakárhány embert.

Így sem rossz

- Még réges-rég megfogadtam, kisfiam - magyaráztam pár hónapja Marcinak, miközben erőteljes mozdulatokkal radíroztam a girbegurba vonalakat a Gyöngybetűk című munkafüzetéből -, hogy ha nekem egyszer lesz gyerekem, soha nem fogom piszkálni azért, mert csúnyán ír. Attól, mert az írás ronda, a szöveg lehetnagyon jó, és hatalmas butaságokat lehet leírni gyönyörű betűkkel.

Bárcsak

A karácsonyra való készülődés közben igazi catfight, vagy, hogy egy másik háztáji  példát hozzak, a baromfiudvart idéző perpatvar kerekedett az óvodai anyukák között, melynek során - a szeretet jegyében nyilván - volt nemtelen alulról odavágás, az empátia teljes hiányáról tanúskodó gesztus, valamint kis híján anyázásba torkolló levélváltás. Arról, mi legyan az óvónők ajándéka, illetve most adjuk-e át, vagy esetleg januárban, valamint ki lehet a szerencsés átadó.

Forgandó

Amikor meghallottam Marcit az iskolából hazafelé jövet kristálytisztán valami szenténeket dalolni, először azt hittem, hanyatt esem. A második gondolatom az volt, milyen boldog lenne a nagyanyám, ha hallaná. A harmadik meg az, hogy nagyapám meg foroghat szegény a sírjában.

Tegnap felkerekedtünk és ellátogattunk a legközelebbi adventi vásárba, amely egyébként nagyon szép helyen van, macskaköves barokk tér szobrokkal meg minden.

Újabb politikai jellegű bejegyzés

Összefutok egy ismerősömmel a patikában, régi évfolyamtárs, felületesen ismertem az egyetemen, most itt lakik a közelben, néha látom, amint négy gyermekét legelteti. Kérdezi, mit csinálok, hol dolgozom, mondom, bólogat, húha, de jó, ő is tervezi, hogy munkába áll, tetszene ez neki. Mondom, nézze a honlapot, nagy a mozgás, jönnek-mennek az emberek, de, említem meg, nem tudom, négy gyerekkel hogy lehet megoldani az életet a negyed kilenctől háromnegyed ötig tartó munkaidő mellett, legkisebb gyereke kétéves, a legnagyobb is kisiskolás. A hét munkatársam közül csak egyvalakinek van két gyereke, háromnak egy. A többieknek egy sem.
Pedig két gyerek nem olyan extrém, adok hangot meggyőződésemnek. Ismerősöm egyetért, két gyerek nem extrém egyáltalán, aztán hangját felemelve kifakad: Nem tudom, hová jut így ez a nemzet!
A hirtelen beálló csöndben megragadtam az alkalmat, elköszöntem, és sietve átvágtam az úttesten.

Na ki?

Helyszín: uszoda, fiúöltöző. Szereplők: 9-10 éves fiúk, Marci egy darabig aktív résztvevője a beszélgetésnek, a végén már csak csendesen mulat. 

- Én vagyok a király!
- Milyen király!
- Nagy-Britannia királya!
- Fú... Én Tanzánia királya!
- Tanzánia? Az meg mi?
- Egy ország. Afrikában asszem.
- Nagyobb, mint Nagy-Britannia?
- Simán. Tanzánia akkora, hogy...
- Az egyik osztálytársam apukája, képzeljétek...
- Na mi? Na mi, mondjad, mi az apukája az osztálytársadnak?
- Hát olyan... izé... olyan nagy...
- Na mi? Mi ő? Ő Orbán Viktor?
- Orbán Viktor? Azt se tudod, ki az az Orbán Viktor?
- De tudom! Ő Magyarország miniszterizé... miniszterügynöke.
- Haha! Miniszterügynök! Azt se tudod, ki Orbán Viktor! Ő Magyarország lelke.

A süllyesztőről meg a darálóról

Hát leginkább az van, hogy reggel fél vagy háromnegyed nyolc körül érek be a Megyébe, ami tényleg a Borbuggyan partján fekszik, és a magamfajta hobbitoknak vállmagasságban van a legtöbb kilincs, de már megszoktam.