2012. május 24., csütörtök

Ahhoz, aki a kívánságokat meghallgatja

Igaz, hogy a munkamorálomra mostanában nem lehetek büszke, és az is igaz, hogy lassan kezd kiveszni belőlem minden szakmai ambíció, és már csak öt percig szentségelek (de akkor intenzíven), ha kérés helyett az ügyintéző kolléganőm utasít valamire, ami mind az etika, mind a magyar nyelv, mind a józan ész szempontjainak ellentmond.

Azt is bevallom, hogy valóban említettem, hogy néhány hónapig simán ellennék itthon, ki lenne végre rendesen takarítva, megsütném azt a rengeteg receptet, amire sosincs időm, türelmesebb lennék a gyerekekkel, és mindennap elmennék futni. Mindazonáltal ha lehet, azt szeretném, hogy ez az állapot inkább a lottó ötösnek köszönhetően valósuljon meg, és nem úgy, hogy bemondja az unalmast a munkahelyem.

3 megjegyzés:

  1. Tarts továbbképzést az ügyintéző kolléganőnek jómodorból, tisztességes hozzáállásból és a főszerkesztővel szemben alkalmazható hangnemről. Ne hagyd magad! :D
    Ja, és vegyél lottót!

    VálaszTörlés
  2. hát lehet, hogy még búcsúzóul megtartom ezt a régóta esedékes kiselőadást, rámutatva a "kérem" és "köszönöm" szavak varázserejére. De sajnos ez nem fogja egyenesbe hozni a kiadót.

    VálaszTörlés