2012. január 22., vasárnap

A cinegék lábujjairól

A szilvesztert G(y)-knál töltöttük gyerekestül. A G-Gy. házaspár azért nevezetes (számomra), mert mint kiderült, azonos évfolyamra és azonos szakra jártunk ugyanarra az egyetemre, valamint egy házban laktunk, ennek dacára úgy három éve ismerkedtünk össze, az egyik búvárkarácsonyon.

De nem erről akartam írni.



Hanem arról, hogy G(y)-ék az elmúlt éveket néhány országhatárral odébb töltötték, kiküldetés okán, és csak nemrégen költöztek haza, ki előbb, ki később. A tízéves nagylány eddig párhuzamosan végezte az iskolát itt és ott, a kicsi most elsős. Szépek, tüneményesek, szorgalmasak. És okosak is.
Mesél G. a tanítónéniről, hogy mi mindent kell tudnia a gyerekeknek, mert szigorú ám a tanítónéni, és minden héten dolgozatot irat környezetismeretből. A cinegéről is írtak. Valamit említ a cinegéről, nem értem, pedig még csak egy kicsi pohár valamit ittam, mi van a cinege csőrével? Görbe és hegyes, ellentétben a vetési varjúéval? Hát a varjú rabol fiókát, eszik dögöt is, ha hozzájut, sokkal erősebb a csőre, mint a cinegéé. A lábujjai meg? Hát mit tudom én, milyen a cinege lába. Benne van a tankönyvben, és tudni kell a harmadikos gyereknek? Ugyan már.

G. felhős tekintettel visszatér, lobogtatja a környezetismeret-tankönyvet, nézzem csak meg, ha nem hiszem. Nem hiszem, a város, de talán az ország egyik legjobb gimnáziumába jártam biológiatagozatra, boncoltam patkányt és majd minden órán volt mikroszkópos gyakorlat. Csaknem tíz éve pörgetem a mókuskereket egy világhírű ismeretterjesztő társaságnál, mit nekem harmadikos környezetismeret-tankönyv meg a cinege. Nem tud olyat mondani, amit én nem tudnék.

A tízéveseknek szóló tankönyv azt tartotta fontosnak megemlíteni a cinegéről, hogy csőre görbe és hegyes, ellentétben a vetési varjúéval, és a lábujjait teljesen ki tudja nyújtani.

Amikor leengedtem a könyvet, csak hápogni tudtam. És arra gondoltam, hogy ha énnekem kellene a tízéveseknek valamit tanítani a (szén)cinegéről, akkor valószínűleg először elolvasnánk a Cinege cipőjét, amiből rögtön kiderül, hogy a cinege nem költöző madár. Aztán csinálnánk etetőt, odaszoktatnánk a cinegéket, megnéznénk, hogyan repül (rosszul), megnéznénk, milyen magvakat eszik és megpróbálnánk kitalálni, miért eszi a szotyolát, és a búzát miért nem, megnéznénk, ugyanolyanok-e a cinegék, vagy sem, megpróbálnánk következtetéseket levonni, számít-e, mekkora a hasán a fekete folt az egyes madaraknak (számít), esetleg, ha feltűnik a széncinegén kívül egy-egy kékcinege, örülnénk annak is, és utánanézhetnénk, milyen egyéb cinegék vannak még, és azok miről kapták a nevüket, és a végén olvasnánk még ezt-azt a gyerekirodalomból, ami cinegés.

És egyáltalán nem ejtenék egyetlen szót sem a lábujjakról.

7 megjegyzés:

  1. és ez így nagyon rendben is lenne. mondom én, aki öt évet lehúzott biológia szakon az egyetemen és halvány lilája sem volt a lábujjakról - amelyek hajlíthatósága, lássuk be, a cinege fajfenntartása és egyedfejlődése szempontjából tökéletesen indifferens.

    VálaszTörlés
  2. Hát, hát, így van ez! A kedves szülő ezt otthon meg is teheti. Az iskola helyett. Mert iskolában a nemzetei alaptanterv szerint kell haladni. És rendnek kell lenni.
    (Nekem egyébkén az "tetszett" még nagyon, hogy H.Rózsa nénje ( aki nem rokona H. Kovácsnak) kinyilatkoztatta azt is, hogy a gyerekeknek nem angolul kell ám tanulni, hanem előbb franciául, mert az angol túl könnyű, és a gyerek előbb egy jó nehéz idegen nyelvet sajátítson el, majd csak második idegen nyelvként az angolt...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, inkább hozzád íratnám a gyerekeimet cinegét tanulni, mint a nagy hírűbe :) Nálunk A. járt biológiatagozatra egy híres iskolába és képes ugyan angolul megnevezni a virág részeit (kocsány, lepellevél, vacok, stb.) - viszont a fákat nem ismeri meg a formájukról télen, a levelükről nyáron, és sok időmbe telt, mire képes volt felismerni a különféle ennivaló zöldségeket a piacon nyersen, hámozás nélkül :)

      Törlés
  3. Bluemoon: Na de ez az! Hogy a Nemzeti Alaptantervben ez az emeletnyi baromság van! Ettől az égegyvilágon semmi, de semmi értelmeset nem tanul az a gyerek a cinegéről. Már olyasvalamire gondolok, amire esetleg két hónap után emlékezni is fog. Pedig a széncinege, az nem kócsag, az van még a legvadabb belvárosban is. (És azt nem is említem, hogy 2011 a széncinege éve volt, külön programokkal a Magyar Madártani Egyesülettől stb.)

    Martine, A. védelmében hadd jegyezzem meg, hogy növényt határozni csak pontosan, szépen, levél alapján kezd az ember :) És hogy az említett tankönyv egy másik fejezete a fakérgekkel foglalkozott, csak akkor már olyan nagyon, de nagyon szomorú voltam, hogy nem olvastam el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért találgatni lehet télen is, csak hogy beigazolódjon vagy cáfolódjon a levelek megjelenése után :)))

      Törlés
  4. Nagylány még csak 8 éves :-) Hogy konstruktív hozzászólásom legyen. :-)))

    VálaszTörlés
  5. A fakérges rész is elég durva mondjuk, de a legmeglepőbb számomra, hogy az ő tankönyvük (lévén, hogy a fiam a kislány osztálytársa) még az egyszerűbbek közé tartozik, ahogy hallom az ismerősi körben.

    VálaszTörlés