Belváros

Benn jártunk a minap a Király utcában, elhoztunk egy igencsak megkésett névnapi ajándékot. Nagyon régen jártam gyalogosan arrafelé. Furcsa volt látni a nagy szürke házakat, sehol egy fa, egy bokor. Amint hárman kézenfogva mentünk, teljes szélességében elfoglaltuk a járdát, ha nem akartam elengedni valamelyik gyerek kezét (nem akartam), kerülgetnie kellett mindenkinek. A sajátjaiamon kívül nem láttam más gyereket az utcán, mintha a játszótérre gyűjtötték volna be valamennyit. Lassúnak, öregnek és nagyon divatjamúltnak éreztem magam. Mintha nem három villamosmegállónyira laktam volna majd' harminc évig.