...tényleg tiszta üdülés. Ezt korábban is sejtettem, de a múlt hétvégén teljesen nyilvánvalóvá vált számomra. Mert ugye Bori elvan velem a szőnyegen, jön-megy, megnézzük napjában 128-szor a Három kiscicát, meg tisztába teszem, meg fürdik az erkélyen, meg leszedem az ebédlőasztalról, kiveszem a kezéből az újságjaimat, mielőtt miszlikbe tépné valamennyit, adok neki vizet, reggelizőpelyhet, felhúzom a zenélő egereket, előveszem a dominót, majd elrakom a dominót - szóval mondom, emellett még lehet levelezést intézni, fordítani, korrektúrázni, lapot szerkeszteni, mosni, mosogatni, ágyat húzni, és leszedni a száraz ruhákat a szárítótól.
A múlt csütörtökön elhoztam Marcit a Dráva utcából, és a papa levitt bennünket Csehibe. Isteni szerencse, hogy a hétvégén Öcsi és D. is lejöttek, mert egyénbként valószínűleg a zárt osztályon kötöttem volna ki. Szombaton az - étkezéseket leszámítva - az ülepem mintegy öt percig érintette a széket, majd Marci inni kért. Egyébként pedig a gyermek a három felnőtt valamelyikét folyamatosan foglalkoztatta. Vasárnap már figyeltem, és tizenöt percig magában is elkártyázott: a sebességük alapján sorrendbe állította a vonatos kártya lapjait.
Itthon persze kicsit más a helyzet, mert sokszor szépen legózik egyedül, ami persze a húgát érdekli rettentőn. Borit igazából csak a legóemberkék vonzzák, de Marcinak mindig pont az a figura kell, amit a húga szorongat. Mindenesetre előbb-utóbb tuti sivalkodás a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése