Belváros

Benn jártunk a minap a Király utcában, elhoztunk egy igencsak megkésett névnapi ajándékot. Nagyon régen jártam gyalogosan arrafelé. Furcsa volt látni a nagy szürke házakat, sehol egy fa, egy bokor. Amint hárman kézenfogva mentünk, teljes szélességében elfoglaltuk a járdát, ha nem akartam elengedni valamelyik gyerek kezét (nem akartam), kerülgetnie kellett mindenkinek. A sajátjaiamon kívül nem láttam más gyereket az utcán, mintha a játszótérre gyűjtötték volna be valamennyit. Lassúnak, öregnek és nagyon divatjamúltnak éreztem magam. Mintha nem három villamosmegállónyira laktam volna majd' harminc évig.

Férfiak egymás között

Marci és az apja beszélgetnek. Téma: az egészségi állapotuk.

- ...és képzeld el, Marcikám, egész nap úgy, de úgy köhögtem, mint...
- ....mint a bolha!
- Mint a bolha?
- Igen. A bolha is tud köhögni, anya szokta is mondani. Apa, én is beteg vagyok.
- Tényleg?
- Igen. Szalmanáthám van.

Az egygyerekes lét

...tényleg tiszta üdülés. Ezt korábban is sejtettem, de a múlt hétvégén teljesen nyilvánvalóvá vált számomra. Mert ugye Bori elvan velem a szőnyegen, jön-megy, megnézzük napjában 128-szor a Három kiscicát, meg tisztába teszem, meg fürdik az erkélyen, meg leszedem az ebédlőasztalról, kiveszem a kezéből az újságjaimat, mielőtt miszlikbe tépné valamennyit, adok neki vizet, reggelizőpelyhet, felhúzom a zenélő egereket, előveszem a dominót, majd elrakom a dominót - szóval mondom, emellett még lehet levelezést intézni, fordítani, korrektúrázni, lapot szerkeszteni, mosni, mosogatni, ágyat húzni, és leszedni a száraz ruhákat a szárítótól.

A múlt csütörtökön elhoztam Marcit a Dráva utcából, és a papa levitt bennünket Csehibe. Isteni szerencse, hogy a hétvégén Öcsi és D. is lejöttek, mert egyénbként valószínűleg a zárt osztályon kötöttem volna ki. Szombaton az - étkezéseket leszámítva - az ülepem mintegy öt percig érintette a széket, majd Marci inni kért. Egyébként pedig a gyermek a három felnőtt valamelyikét folyamatosan foglalkoztatta. Vasárnap már figyeltem, és tizenöt percig magában is elkártyázott: a sebességük alapján sorrendbe állította a vonatos kártya lapjait.

Itthon persze kicsit más a helyzet, mert sokszor szépen legózik egyedül, ami persze a húgát érdekli rettentőn. Borit igazából csak a legóemberkék vonzzák, de Marcinak mindig pont az a figura kell, amit a húga szorongat. Mindenesetre előbb-utóbb tuti sivalkodás a vége.

Jelentés a munka frontjáról

- Ez egy probléma, és meg kell oldani - hallottam a telefonból a kolléganőm hangját.
- Így van. Meg kell oldani. Csak nem nekem - hallotta ő az én hangomat.

Nyáron nyaralok

...illetve én csak majdnem, de Marci nyaral a nagymamájánál, Csabi nyaral Egyiptomban, és ha azt veszem, hogy végül is két gyerek mellett is tolhatnám ugyanezt, akkor én is nyaralok, mert csak félárbocon, egy gyerekkel tolom a 48 oldalas dupla lapszámot. Bori az egyetlen, aki nem nyaral, de visszaélünk azzal, hogy ilyenekért még nem tesz szemrehányást.

A helyzetén mindenesetre igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten könnyíteni.

Borbála 16,5 hónapos

A kerek hófordulóról lemaradtam, gyors lista, mi mindent csinál egy ekkora leánygyermek.

Nem beszél. Három szótaggal (tyhí, te(tete), ó) tökéletesen megérteti magát, így hát semmi ok a továbblépésre. Ezért aztán hajlamos az ember azt gondolni, hogy sokkal kevesebbet ért, mint amennyit valójában. Úgy három hete például Balatonon egy fej hagymát vagdosott a kőhöz, és nagyjából a hatodik után meguntam, tehát megkértem, hogy vidd vissza légy szíves a többi hagyma közé, Borcsenka, mire Borcsenka nem vágta a földhöz hetedszer a szerencsétlen hagymát, hanem fény gyúlt a homlokán, és elkacsázott dél felé. Először azt hittem, a hagymát a padlásfeljáró alatt, a fészerben, esetleg a disznóólban látom viszont, de nem, a meggyötört zöldség a szakajtóban pihent ép felületű társai között.

Innentől vérszemet kaptunk, és figyelni kezdtük, mit ért még Bori. A felmegyünk, pelenka, fürdés, kis fürdőszoba, cipő/szandál, sámli, cumi, erkély, babakocsi, víz, tükör jelentésével egyértelműen tisztában van. Kérésre odavisz adott tárgyat apjának, nekem, Marcinak, sőt a játszótéren N.-t is azonosította. Ha éhes, odaszalad az etetőszékhez, és jelzi, beülne.

A hetedik foga már kinn van, félig ki is nőtt. Rettenetesen fáj, amikor ciccant, de sajnos körömszakadtág ragaszkodik hozzá, remélem, ha hosszabb időt leszünk Balatonon, megoldódik ez is.

Máshogy kéne

Szépen élünk, jól élünk, de mégis, amikor hétvégén balatonozunk, és a reggeli kávét a lugasban isszuk meg, mindig rám tör a felismerés, mennyivel szebb, jobb, emberibb élet az, ahol a zöld füvet látja az ember maga körül, és a madárfüttyöt hallgatja, még ha bele is vegyül az autók keltette zaj a sztrádáról.