Borbála tizenegy hónapos

Az ünnepekre esett a hóforduló, úgyhogy csak minimális figyelmet kapott. De majd a következő! Borbála már egyre kevésbé baba, és egyre inkább kisgyerek.

A mozgása továbbra is nagyon jó. Már stabilan áll már egész sokáig, de ha feleszmél, hogy nem kapaszkodik, inkább térdre rogy. A bútorokba kapaszkodva gond nélkül lépeget, és ha valaki kézen fogja, vehemensen el is indul. Bármin átmászik, és ügyesen egyensúlyozik, szinte sose esik orra. Ha hason fekszem a szőnyegen - gyakori - átmászik rajtam, vagy felmászik a vállamig.

Az evése is rendeződni látszik. Most már nem pépezek, vagy a mi kajánkból kap, vagy üvegeset veszek neki. Ebből már vannak kedvencei, a paradicsomos dolgokat gond nélkül eszi, és egyszer sikerült bevásárolnom valami rettenetesen halszagút, azt is gond nélkül betolta. Egyébként a joghurtos-túrós dolgokat nagyon szereti, és bármit kinéz a kezünkből.

A karácsonyi készülődés közben sokszor betettem a zöld puttonyba, ilyenkor gyakorlatilag észrevehetetlenül, hang nélkül elaludt. Éjjel továbbra is kel, de teljes öntudatlanságban szállítom át a nagyágyba. Így minden reggel négyen ébredünk, ami egyre kevésbé kényelmes, mert Bori is elkezdett álmában vándorolni.

Fog: Ha az események nem vesznek drámai fordulatot, legalább négy foggal láthat neki a születésnapi tortájának. A felső két metszőfoga kibújóban van.

Finis után

Eljött, itt volt, és mire kettőt néztünk, el is múlt a karácsony. Iszonyú pörgős menet volt, hogy minden klappoljon, mármint a saját lehetőségeinken belül. A mérleg pozitív, a fa szép (Bori még nem rántotta magára), az aprósütik készen lettek (legközelebb hátha nem borítom bele a gőz fölött megolvasztott csokoládét a gőzölővízbe), és Marci nagyon örült az ajándékoknak (már a 80 darabos puzzle-t is ki tudom rakni. Határ a csillagos ég). És bár a bejgli szétrepedt, egyben ki tudtam venni a tepsiből. Örök hálám annak, aki a szilikon sütőlapot feltalálta.

Rím, ritmus rendben

- Menjünk ki a piacra! - mondom Marcinak. A válasz:

- Menjünk ki a piacra
Együnk almát barackra!

Karácsony az oviban

Marci lesz az ovis karácsony egyik előadója. Egy vers utolsó versszakát mondja el.

"Ég a gyertya, ég
Az adventi négy.
Azt hordeti, azt lobogja:
Jézus üdvözlény."

Nagy nehezen sikerült megmagyarázni, hogy az inkább üdvöz légy, de láttam a szemén, hogy nem lett teljesen meggyőzni.

Sapkaszezon

Nehéz

...időszak ez most. Egyrészt a meló miatt, még megy az átadás-átvétel, megbeszélés, belerázódás az új kollégáknak, és ez sül el mindig jól. Másrészt Bori belelépett az ész nélkül rombolós korszakba, megy és érdeklődik és borít, magára ránt, szétszed satöbbi, ami még nem is vészes, ha ketten vagyunk itthon, de ha Marci is... akkor állandóan megy a sivalkodás "Jaj, ne, a Bori tönkretette!" Bori, ne csináld!" "Anya a Bori közelít (!)" A fizikai szeparáció - azaz hogy Marci fent játsszon a szobájában - nem működik. Ettől Marci nyűgös, sértett, sokszor nyafog. Még eljárni sem nagyon tudtunk, mindenki köhög-lázás, tüsszög, még az hiányzik, hogy a gyerekek elkapják, Borinak így is folyik az orra és köhécsel éjjelenként.

Visszaszámlálás

Most, hogy leadtuk a decemberi számot, és ki is nyomták szépen, elkezdődött a karácsonyi visszaszámlálás. Bár az ajándékokkal nem állok végül is rosszul (majdnem mindenkinek megvan már), mégis versenyfutásként élem meg ezeket a heteket. És sosincs elég idő, hogy mindennel elkészüljek, annyifélét süssek és hímezzek, hogy elég legyen.


Ma tartották az oviban a karácsonyi jótékonysági vásárt, arra sütöttem az első adag mézest idén. Nem volt időm sokat díszítgetni Bori mellett (majdnem végig így is a hátamon aludt), és egyébként is, tavaly messze nem volt olyan sikere, mint számítottam, úgyhogy újítást is bevezettem, kettőt.

Egyik sem saját ötlet, de mindkettőt kicsit továbbfejlesztettem.
Szóval lett cukorközepű süti, mint fenn látható, az oviba be is csomagoltam celofánba. A történeti hűség kedvéért feljegyzem, hogy az ötlet az index süteményes fóruműról származik. Nagy tapasztalat, hogy nem mindegy, milyen savanyúcukrot választunk, az egészen apró szemt rettenetsen nehéz széttörni a gyerek barkácskészlet kis fakalapácsával.


A másik szintén mézes tésztából készült, de jóval fogyaszthatóbb és gyerekbarátabb, mint a cukros. Ezt ízbolygónál láttam, eresetileg linzerből. Marcinak nagyon tetszett, a Mikulás valószínűleg meglepi majd őt is ilyennel :) A közepén cukrozott cseresznye ül.

Mire délután Marciért mentem az oviba, a nyalókautánzatok közül csak három árválkodott az asztalon, a többit elvitték. A cukros nem volt annyira kapós. Azt még amúgy is tervezem továbbfejleszteni, esetleg nyalóka iráőnyba, az eredményekről majd beszámolok.

A süteményeken kívül három hímzett levendulás zsákot vittem. Ezek annyira kapósak voltak, hogy a vevők szeme elé sem kerültek: a fekete hajú Ani néni lecsapott rájuk, és rögtön meg is vette őket. Sajnos mióta Bori vacakul alszik esténként, egyre kevesebb időm van bíbelődni a keresztszemekkel, pedig még jó néhányat szeretnék gyártani karácsonyig.