Az egészséges élet titka

Mostanában már egyáltalán nem lenne szükségem kávéra. Elég, ha emailt kapok valamelyik kollégámtól, a vérnyomásom azonnal az egekbe ugrik.

Az elmúlt 48 óra történéseiből

- kiderült, hogy a decembert itthon töltöm, ezzel nem csak az élményt, hanem jelentős összeg is megy a levesbe
- így nem mentem el beoltatni magam mindenféle egzotikus nyavalyák ellen
- de legalább szabadságra sem mehetek az általam óhajtott időpontban
- viszont meg kell(ene) csinálnom mindenféle marketinges melót, előkészítenem barterokat (????) megadnom a nyomdai határidőket (?????????), eldönteni, mi legyen a weboldallal (??????????????????????????????)
- ennek szoros folyományaként szétfúrattam az egyik fogam, úgyis tiszta lyuk volt szegény
- plusz normális oldalakat, érthető szövegeket szedetnek szét velem a PARTNER óhajára, csak hogy meglegyen az önbecsülésemnek a kegyelemdöfés.

Átrium, abálni

Bori nagy elődök nyomdokait követi: ahogy Adrian Mole vagy Franco Provolone, mindennap megtanul egy-egy új szót. Igaz, nem a szótár elején kezdi, de igen expeditív. Az utóbbi napok termése: inni, néni, szia (ritka), ilyen, ide, oda, autó, pipi, miau-miau.
Ezenkívül simán végigmutogatja a testrészeit, kérésre becsukja az ajtót, rajzon megmutat nyulat, sünt, tehenet (mmmmmm), ajtót, ablakot.

Marci mondja

Szeretem azokat a rövid kis utakat, amikor az oviból vagy az usziból hazafelé tartunk. Ha nem kell épp fegyelmeznem (utálom), nagyon tartalmas beszélgetéseket folytatunk. Ilyenkor meséltem el, hogyan készülnek a múmiák, hogyan szaporodnak a molyok, mi az a pete, mi az a rím, a nyelvjárás. Ma a sírokról volt szó: tanultak egy verset az óvodában, amelyben szerepelt ez a szó, és Marci nem tudta hova tenni, hogy lehet az, hogy pont ugyanúgy hangzik, mint egy másik.

- De Marcikám, vannak ilyen szavak, amelyek kimondva ugyanolyanok, de igazából nincs közük egymáshoz. Ilyen a... ilyen a...
- Anya, de nem lehet, hogy azért ilyen ez a szó, mert akik meghaltak és sírba temették őket, azok mind ott sírnak az élők szívében?

Ma feladtam

...hogy Borit rávegyem, ne visongjon az uszoda folyosóján, valamint ne csússzon-másszon a hasán ugyanott. Szegény, hetente két órát kell eltöltenie abban a kevéssé inspiráló közegben. Fél óráig elvagyunk a kispipi, kisréce és a három kiscica ritmikus váltogatásával, de még így is marad legalább húsz perc, amikor lehet hajszárítót cincálni, függönyt rángatni, padlót nyalni. Csak az igazán veszélyes dolgok tiltására korlátozom magam.

...hogy a kollégáimat ráneveljem, ne csináljanak alfelet a saját szájukból (vö. hirdetési határidők betartása). Nem vagyok sem az anyjuk, sem a feleségük, sem rokonuk, sem boldog ősük. Csinálják, belefáradtam, hogy állandóan hadakozva valami kiszámíthatóságot próbáljak elérni a munkafolyamatok ütemezésében.

...hogy összeszedjem magam, és motivációs leveleket írjak, és állásinterjúkra rohangáljak. Egyszerűen nem látom esélyét, hogy bármely, komolyabban perspektívát ígérő munkát meg tudnék csinálni úgy, hogy oviba (és nemsokára) bölcsibe kell járnom a gyerekekért, bármelyikük bármikor lebetegedhet, a tetejébe ott van Marci úszása meg a nevtanos foglalkozás, és egyik nagyszülő sem bármikor bevethető jolly joker. Úgyhogy egyelőre homokba dugom a fejem, és várok, míg kicsit nagyobbak nem lesznek. (A jövő hét végén ki kell mennem a kiadóba, ami lehet, hogy gyökeresen megváltoztatja ebbéli álláspontomat...)

Önkép

Nagyjából ezt a képet nézhetem tíz évig az új útlevelemben. Ha sanda szándékaim lennének, akkor pont ilyen képre vágynék: nagy, parókaszerű haj, a vastag szemüveg mögött épp csak derengő vonások. Csak gratulálni tudok a fényképész hölgynek, és igyekszem minél kevésbé mutogatni az útlevelem.

Just for the record

Eleget ekéztem az óvoda hivatalos rendszerét, úgyhogy úgy igazságos, ha feljegyzem azt is: M. néni félfogadási időn kívül fogadott, és lehetővé tette, hogy befizessem az ebédpénzt, így nem kellett végigvárnom Borival a sort délután. Pedig akár el is küldhetett volna.