- Szia.
- Szia.
- A szerzôdésed nincs kész, de már dolgozik rajta a HR.
- Nem baj, hogy nincs kész, úgyis kérni szeretnék valamit.
- Igen?
- Azt, hogy módosítsuk a határidôt. Ne december 31-ig szóljon, hanem október 31-ig.
- Na de miért?
- Tekinthetjük jelképnek is. Akkor csaknem napra pontosan két éve leszek már itt. Bízom benne, hogy addigra sikerül értékelni a teljesítményemet.
- Én nem tudom megítélni, hogyan dolgozol, hiszen csak két hónapja vagyok itt!
- Nem is most kell megítélned, hanem október végén. Az még két hónap, akkor már négy hónapja fogunk együtt dolgozni.
- Nem értem, miért jó ez neked! Ha esetleg mégsem hosszabbítanánk meg a szerzôdésed, azt úgysem december 28-án közölném. Maradjon minden úgy, ahogy megbeszéltük, és november elején leülünk beszélni arról, hogyan tovább, ha itt képzeled el a jövôdet...
- Két november-decembert csináltam itt végig, nem fogsz velem leülni november elején. Országos rendezvénysorozat megnyitója lesz itt a házban, kitüntetések, sajtómegjelenések, nyilvános programok... Nem fogsz tudni velem leülni, egyszerûen mert nem lesz rá idô. Se neked, se nekem.
- Szerintem akkor is elônyösebb lenne neked a december 31-ig szóló szerzôdés...
- November-decemberben itt rettenetes hajtás van. Rettenetes. Én nem akarok két hónapig a hátam közepén pörögni, az irodából beesni a karácsonyfa alá, hogy aztán kiderüljön, hogy bocs, mégse kellesz.
- Akkor sem tudok most dönteni a munkád alapján.
- Nem? Jelenleg ketten írunk, B. meg én. Ez volt a harmadik hét, hogy B-t helyettesítettem. De ha az elmúlt pár hetet megnézed, nemigen volt olyan hír, amit ne én írtam volna. Én megtisztelônek érzem, hogy egy ilyen patinás, tekintélyes intézmény számít rám, olyannyira, hogy a méltán elismert B. teljes értékû helyetteseként kezel, csak éppen nem értem a helyzetet.
- Ööö. Oké. Legyen ahogy akarod. Legyen október 31.
- Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése