Egy kacsás radír is nem várt parabolákra ad alkalmat

- Képzeld, anya, nem találom a radíromat.
- Nocsak, Marcikám.
- Pedig a kacsás radírom volt! A kacsás! Úgy szerettem azt a radírt! De Zs. elkérte, aztán amikor kérdeztem, hogy hol van, azt mondta, visszaadta, de szerintem elveszett. Eltette véletlenül. Mióta Zs. mellettem ül...
- Mi a baj Zs-vel, kisfiam?
- Hát hogy akkora kupi van a padjában, anya! Akkora! És nem csak az ő részén, mert sose bírja a cuccait a saját térfelén tartani, átjön az enyémre, és már nálam is kupi lesz!
- Nálad rend van, Marci?
- Igen, anya! Az én padomban rend van! Én rendet tartok! De Zs. cuccai állandóan szanaszéjjel vannak...
- Öööö mit gondolsz, amikor én gyerek voltam, rend volt a padomban?
- Cssszzz, anya! Hát szerintem nem! Szerintem nálad akkora rumli volt...
- Hát az volt, kisfiam. Sose bírtam rendet tartani. Pedig szerettem volna, de nem ment. Egyszerűen a rend nem engedelmeskedik nekem, azóta sem. Úgyhogy én megértem Zs-t, és szerintem próbálj kicsit elnézőbb lenni vele. Szerintem meglesz az a radír.

(A radír tíz perc múlva a környezetismeret könyvből került elő.)