Utáltam ezt a nyarat. Nem azért, mert sokat esett, nem azért, mert hűvös volt - hanem mert kevés volt benne a jóság, és sok volt benne a kínlódás. Nemigen volt meg benne az, ami a nyárban a legjobb: az időn kívüliség, a 11-kor reggelizünk, nézzük a naplementét, virágot szedünk a legelőn, lessük a denevéreket és hallgatjuk, ahogy dobolnak az esőcseppek a háztetőn.
Sok volt viszont rohanás az ügyeletes óvodába, Marciért az ilyen-olyan táborokba, a jaj-csak-nehogy-elkéssek rohanás. Nem akarok még egy ilyen szünidőt.
A hétvége felért egy minivakációval: a gyerekek lézerkardoztak a kút mellett, Bori papírból ufóhadsereget gyártott, raktunk tüzet, finom lett a sült padlizsán is végre, szedtünk diót, gyömöszöltünk macskát. Meleg volt, éjjel felettünk húzódott a tejút, és még daloltak kinn a tücskök a mezőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése