Nagyon is valóságos főnököm képzeletbeli naplójából

Kedves Naplóm!

Ma egy hete, hogy munkába álltam új munkahelyemen. A hetet értekezlettel kezdem, hadd szokják kedves munkatársaim, hogy jól indul a hét. A beosztottak létszáma az elmúlt héten eggyel csökkent, mert a kolleganő elérve a nyugdíjkorhatárt, inkább a nyugdíjazás és az előző munkahelyén vállalt önkénteskedés (ingyen munka) mellett döntött, mint hogy tovább dolgozzon itt, rendes havi fixért.

Az értekezlet után megnézem mindazokat a fogalmazványokat, amiket a beérkezett levelekre válaszul kiizzadtak magukból a beosztottjaim, különös tekintettel arra a levélre, amely szerzője az egyistenhívő vallások betiltását szorgalmazza. Egyetlen jelzőcseréért újranyomtattatom az összeset, mert nem úgy van az! A többi levelet is újraíratom, lehetőleg határozott kifogás nélkül.

Ma két új kollégával is találkozom, akikkel nem volt alkalmam összeismerkedni (az egyik szabadságon volt a múlt héten, a másik pedig műtét után lábadozott). De nem is lesz, mert biztos, ami biztos, az értekezlet után rögtön kirúgom őket. Igazán mozgalmasan telik itt az idő. Csak azt nem értem, miért nem hívnak a többiek, ha ebédelni mennek?