2013. június 6., csütörtök
Memento
Amikor Marcit másfél óráig tanítom cipőt kötni a siker leghalványabb jele nélkül (már tavaly ilyenkor kérte R. néni, hogy tanulják meg a gyerekek, de Marcinak sikerült elmismásolnia), többször emlékeztetnem kellett magam rá, hogy mostanában rendszeresen hamarabb veszi észre a szókirakósban a szavakat, mint én, sorozatban írja a hibátlan felmérőket, és már R. néni is kinyilvánította a márciusi szülőin: "Azért azt tudjuk, anyuka, hogy a Marci nagyon okos gyerek."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igen, igen, igen, igen, igeeeeeen! Á. már ötödikes, de nem régóta dicsekedhet a cipőkötés tudományával, bár már első ránézésre olyan masnit tud kötni, mint az igazi.... viszont a második ránézésre már ki is bomlik. (és igen okos gyerek - de aszongya, a cipőkötés nem érdekli)
VálaszTörlésóh, azóta bekúszott még egy csoportelsőség németből (év végi felmérő) - buggyan ki belőlem a jogos anyai büszkeség :) És üsse kő, inkább legyen eszes, és ne tudjon cipőt kötni, mint fordítva (hiszen már tépőzár is van a világon, ugyebár...
VálaszTörlésNyugtasson meg, én máig nem tudok. Igaz, nem voltam csoportelső se németből, tehát már messze előttem jár a gyermek most is.
VálaszTörlésVannak tépőzáras gyerekcipők...
VálaszTörlésAztán meg, mint tudjuk, azért jó felnőttnek lenni, mert az ember akkor ehet csokit amikor csak akar, továbbá, hogy kifűzés és újrakötés nélkül léphet ki-be a sportcipőjébe.