Évértékelő, a dátumot lekésve, két idézettel

Még ha pár nap késéssel is, de megemlékezem 2012-ről, bár ha visszatekintek rá majd később, biztosan emlékezni fogok rá.

Mert ez volt az az év, amikor lezárult a már jó ideje tartó vergődés, és vége lett a haláltáncnak, és egyszer csak nem volt többé lap, amit szerkeszthettem, nem voltak olvasók, nem volt munkahely - teljes, időre megérkező fizetés hónapok óta nem volt már.  Egy csaknem tízéves időszak zárult le, perfectum lett, befejezett, lezárult időszak. Fuit. Fuimus Troes, fuit Ilium et ingens gloria Teucrorum.

Ami azóta jött munka, szerencse, hogy jött, de az eltelt több mint két hónap alatt nem tudtam megszokni, megszeretni talán nem fogom sosem, és egyre kevésbé gondolom úgy, hogy 2013 vége is itt talál majd. 

És ez volt az az év, amikor Lappföld jobban tetszett, mint Toszkána, és a sarkkörön túl kevésbé fáztam, mint a Itáliában, és ez volt az az év, amikor csaknem egyhuzamban tölthettem két hónapot Balatonon. Idén nyáron tanult meg Marci biciklizni, esett bele biciklistül az árokba és tört el a karja, és idén ősszel szokott le Borcsi a cumiról. Idén nyáron lestük a denevéreket, szelídítettük meg a macskákat a szomszédból, tollaslabdáztunk a ház előtt, idén nyáron alig jártunk le a tóhoz, mert elfogyott belőle a víz. Idén nyáron neveltem lopótököket, idén nyáron zavartak ki a delfinek minket a tengerből, ezen az ősszel ment Marci iskolába.  Most szilvesztereztünk először gyerekekkel, ami a várakozásokon felül sikerült, és az év záró meglepetéseként kaptam egy estélyi ruhát.

Nem lett beteg senki, a nagyobb család gyarapodott is, mégsem érzem úgy, hogy - a nyarat leszámítva - 2012-ben jól mentek volna a dolgaim. Szerencse sipkáján bojt nem voltam. Úgyhogy azt kívánom, ne legyen rosszabb évem 2012-nél. De inkább jobb legyen.