Nem szeretek futni. A papám például szeret, én nem. Alapból is csámpás vagyok, meg van egy kis lúdtalpam is, mindemellett futás közben szerintem görbén is tartom magam.
Volt egy időszak még Marci születése előtt, amikor elég sokat jártam futni mégis, és egyebek közt, amikor lakást kerestünk, az is szempont volt, hogy a Margitsziget elérhető távolságban legyen. És mivel már tegnap és tegnapelőtt is tornáztam itthon, és nem lett utána izomlázam, elérkezettnek láttam az időt, hogy elmenjek futni a szigetre.
Futásnak, de még kocogásnak nevezni poroszkálásomat persze barokkos túlzás. Stoppert még véletlenül se vittem, de a tapasztalatok egyértelműek voltak. Mindenki lehagyott. Szúnyogvékony fiatalember és nagyfenekű lófarkas leány, szoláriumozott delnő és hatvanasnak látszó őszes úr. Lehagytak a gyerekek, a tinédzserek, a nálam idősebbek és fiatalabbak. Lehagytak a párok, az egyedül és a kutyájukkal futók, utóbbiak természetesen kutyástul. Egyik kutyaának ráadásul csak három lába volt - és így is!
Jaj, ne mondd már, hogy még a sánta kutya is megelőz, az úgysem igaz :D
VálaszTörlésIdén kezdtem futni. Először 7,5-8km/h-val tudtam futni úgy, hogy ne szakadjon ki a tüdőm és az összes vénám. Aztán egyre jobban ment és egyre jobban élveztem. Tegnap örömmel tapasztaltam, hogy adott zónán belül már 11 km/h-val tudok futni. Még csak 4 hónap telj el. És lesz ez még jobb!
VálaszTörlésAmúgy az első versenyemre, amit márciusban futottam és életem első versenye volt azt az instrukciót kaptam, hogy nem baj, ha elmegy előttem a tegnap és a tegnapelőtt is, nem arra kell figyelni, hanem csak magamra.
Szóval ne add fel, figyelj a madárcsicsergésre, a napsütésre a budai oldalon, az orgonaillatra, meg nézd a jó pasik fenekét!
egyszer elmegyek veled futni, hogy sikerélményed legyen :) vagy inkább ússzunk.
VálaszTörlés