Várakozóban

Negyedik hete gyűrjük kettesben itthon Borbálával, akinek nincsen komoly baja amúgy, csak éppen amikor kilábalna az aktuális takonykórból, hipp-hopp belázasodik megint, orra folyik, köhög vartyogva, vissza a start mezőre, kedves anyuka, kezdheti elölről. Ezen okból az átlagosnál jóval többet töltünk a gyerekorvosi rendelőben - egy hónapon belül háromszor jártunk ott.  

Az utóbbi öt napban leadtam 48+4 oldalt cakkumpakk, plusz a hozzá tartozó nyolcoldalas függelekéket, meg kreáltam a hozzávaló poszterhez szöveget, aztán befejeztem egy teljes kiállításnyi szöveget, amelynek írása során a számomra kívánatosnál jóval mélyebben voltam kénytelen elmerülni a fénytan és az agyműködés rejtelmeiben. A hétvégét pedig egy több mint 400 oldalas posztapokaliptikus lányregénnyel töltöttem, melyet hajnali negyed négykor küldtem vissza.

Most olyan végtelennek tűnik az idő a következő leadási határidőig.

Álmaimban Amerika

Smucig vagyok. Utálok költeni. Nem is vásárolok, és ha lehet, veszem az olcsóbbat. Egyvalamire nem sajnálom a pénzt: utazásra.

Éles elméről és jó megfigyelőkészségről tanúskodó kérdés a ma háromévestől

- Borikám, ne ugrálj itt nekem az ágyon, menjél felöltözni! Válassz magadnak egy bugyit!
- Hejókittiset! Hejókitteset!
- Ezt? Ezt a rózsaszínt?
- Ezt! Ezt a szép józsaszínt! Hejókitti ajmát eszik jajta!
- Rendben, akkor vedd fel ezt, így ni. Tartom, dugd a lábad.
- Anya!
- Igen, Borcsi?
- A Hejókittinek nincs szája!
- Nincs neki, Borcsika.
- Akkoj mivej eszik ajmát?

Szent Isten!

Már karácsony körül megindult a szenteskedés, írtam Szent Józsefről, aztán újév napján kinn császkáltunk a Margitszigeten, és eljutottunk a romokig, megnéztük Margit sírját meg a kis kápolnát, meséltem Marcinak a Margit-legendáról, és beszéltünk arról is, hogyan lesz szent valakiből, pár nappal korábban, a két ünnep között sétáltunk egyet a Bazilikánál, Marci felbökött a bejárat fölé, nézd, anya, ott van Zeusz! hát csúnya vége lett az orrfújásnak, mert épp a kezemben volt a zsebkendő, feltűnés nélkül vihoghattam bele, a templom előtt siető öreglányok úgy néztek ránk, mint aki nemrég szabadult illetéktelenül a purgatóriumból, de utána elmagyaráztam Marcinak, ki az a szakállas, izzó szemű alak odafönn, fején a koronával.

Durva

"- ...és Annipanni nekilátott, hogy szétossza a tortát. Ettek, ittak, jót mulattak Boribon születésnapján."
- Anya!
- Igen, kisfiam?
- Az milyen durva már, hogy Annipanni egy medvével él együtt? Durva, ugye?

A cinegék lábujjairól

A szilvesztert G(y)-knál töltöttük gyerekestül. A G-Gy. házaspár azért nevezetes (számomra), mert mint kiderült, azonos évfolyamra és azonos szakra jártunk ugyanarra az egyetemre, valamint egy házban laktunk, ennek dacára úgy három éve ismerkedtünk össze, az egyik búvárkarácsonyon.

De nem erről akartam írni.