Voltunk a múlt hétvégén Egerben, húsvétkor pedig lezúztunk Balatonra. Én csak a hedonista részét fogom a nagypénteknek, hogy minden csúsztatás nélkül, legálisan van négy nap szünet, éjáó. Egyik alkalommal sem vettem elő a vitt munkát, és nem volt annyi hír meg internet sem. Az állam persze leesett, mi lett a siroki várból, jó tizenöt éve ott állt csak magában, és másztunk a falakra fel, most meg kiépített út, belépőjegy, parkolási díj, oktatófilmek, makettek, tökéletes turistabüfé, megvalósult az EU támogatásával. Az egri várban ugyancsak pöpec kiállítások, filmek, és 15:52-kor ágyulövés. A bélapátfalvi templomnál sincs már meg a púposbácsi, van helyette audioguide és rendbe tett turistaút, mellette kövezett medrű patakocskával. Az Egészségház utcában Egerben a Rádi pékség sajnos már nem olyan, mint tizenöt éve, hiába az üvegezett terasz, de régen mindenjobbvolt, ez se kivétel. De a Dobó tér még mindig csodaszép, új volt a szökőkút is, arra sem emlékszem régről, a gyerekek kergették a galambokat és még M. is rohangált a szökőkút vízgyertyái között, míg bőrig nem ázott. Hazafelé Parádnál megnéztük az Ilona-vízesést, közben próbáltam megmagyarázni M-nak, mi az a tőzsde, és miért könnyű utálni Sorost.Húsvétkor aztán Balatonon megkaptuk a kérdést, miért is olyan fontos dolog a CEU, és ki és miért kell bezáratni, ha tényleg olyan kiváló, de az alacsony mennyezet alatt, a vaskályha duruzsolásában az is olyan távolinak tűnt, kint virágba borult már az orgona, bólogattak az ősszel elduggatott hagymákból nőtt tulipánjaim, már csivogtak a fecskék. És sütöttünk kalácsot és brióst reggelire B-vel, és szinte melegen elfogyott mind, kaptam rengeteg tojást, ugrált a sármány a gyepen, és amikor kiálltunk tollasozni az utca végére. már a fejünk fölött cikáztak a denevérek, átjött V, és simogattunk törpenyulat. Olyan jó hely lenne ez az ország, ha nem szúrnánk el magunknak.
